Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - XI. 1

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 11) A külömböző szerkesztésű egyházi szláv nyelvemlékekben sűrűn találhatók az 1. és 2. alatt felsorolt óbolg. kifejezések (v. ö. Apóst, cselekedetei II, 1, XX. 16, I. Kor. XVI. 8: Ap. Sis. és AMFILOCHIJ, I. 1, 68, 510, II. 1, 555.). 3. Rusalij^: poycaAHba (csakis többesben fordul elő, egyese: rusalija); v. ö. Sav. kn. 111. a. no pScdAirayk (Assem. 143. 1. nov. 16: po 50), u. o. 112.b.: no pi>CMHrax"h (Assem. 146. 1. decz. 17 : po 50 Pb), u. o. 125. b.: irk CKK. pScaAkNft (Assem. 157. 1. jan. 16: sab. 50 nyjq). Az óbolg. rusaíije_-nek semmi köze sincs a m. punközsd-höz, részletesebben tehát nem tárgyalom. Megemlítem azonban a következőket: a) Készletesen írt a szóról MIKLOSICH (Christ. Term. 25, Sitzungsber. XLVI, Denkschrift XVII. és a mai nézetet lásd SREZNEVSKIJ szótárában), b) Ma is élő, s pünk'ózsd a jelentése e szónak a hazai szlovénben (alakja riszále, gen. riszáo, származék: riszálszki, riszávszki, riszaoszki. v. ö. KÜZMIOS, Nouvi zákon 272, 315, 344, 374, 362, Apóst. csel. II. 1, XX. 16, I. Kor. XV. 29, XVI. 8.) és a Cattaro-Bagusa közti róm. kath. horvát-szerbben (v. ö. pl. MATOviCH-féle Katekizam rimski: na dán Russagliah illiti Duhovah .. . 177. 1. és MIKIJ. Lex. p.). Ugyanez a jelentése a szónak a bolgár nyelv egy részében is (v. ö. DUVERNOIS és Sbornik XVI., XVII. 2. rész 22, 32. 1.: rusálskqtq, nidéljg, e onaja sedmica, préz'r> kojato e Sv. Troica; rusalná streda se kazva srédata na nedéljata, sco se pada ttkmo na polovinata mezdu velikden i du•chovden). 4. Az Assemani ev.-ban a 41. lapon azt olvassuk, hogy «VL ponedélr>nikr

i> na utria svejomu

duJiu» napjának Máté XVIII. 10— 20. az evangéliumi lectiója. Mivel ez a lectio pünközsd hétfőjének a lectiója s mivel az Ostromir ev.-ban e helyen «na utrija po 50» olvasható, az a nézetem, hogy az Assem. ev.-ban svq_tyj duh is a pünközsd neve. S e névre összevetendő a gör. TOÜ á^too 7rvsD|j.aTO<; ipSo(jt.áSa (v. ö. Du C. hebdomada pentecostes alatt), valamint az a körülmény, hogy ma is sok szláv nyelv duhove, duhovi, duch szóval nevezi a pünközsdöt (v. ö. bolg. duhove, duhovden, dúovden, róm. kath. és gör. kel. szerb duhovi, ca-horv. duhova NEM. II. 194, duhovi, duhovo, a tót nyelv egy részében duch : na Ducha, más részében tnrice a név; v. ö. ol. la festa dello spirito santo). Az 1—4. alatt felsorolt óbolg. és egyéb szláv kifejezések egyike sem magyarázza meg a m. pünközsd szó eredetét. Forduljunk már most a róm. kath. szláv nyelvek terminológiájához, a melyből a bolgár, szerb, ca-horv., hazai szlovén és a tót term. teohnicusokat már említettük. A kaj-horvát (tr ajaki, trjaki), a cseh (letnice), a lengyel (zielone éwiatki, járatos a hazai lengyel hatás alatt álló tót nyelvjárásokban is) és a szorb nyelv (v. ö. MIKL. 1k