Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - XI. 1

14 MELIOH JÁNOS. (Supr. 287, 291, JAG. Zur Entst. II. 66.); c) imy vodhnyj trad'h = H/WKi KOA'JvH'kiH Tp^A'k (Luk. XIV. 2 : Münch.-k. bel poclos, Küz-MICS, vodenyák). Az a kérdés áll most elő, mely róm. kath. szláv nyelvből való a m. pokol szó. Erre a kérdésre kielégítő hangtani feleletet nagyon nehéz adni. A szónak nyelvünkben pucul (HB., kétszer), pukul (KTsz.) a legrégibb írott alakja, később pokol (ragozva: poklot, továbbképezve: poklos). Már most elő áll a kérdés, vájjon a m. pokol (poklo-t) a cseh-tót peklo, lengy. pieklo neutramból való-e, vagy pedig a róm. kath. délszláv: szlovén-horvát paklit masculinumból. Ha tekintetbe veszszük, hogy összes régi szláv jövevényszavaink, a melyek a szlávságban -o-ra, illetve -lo-m végződnek, nyelvünkben -a, illetve -la végűekké lettek (v. ö. pl. borda, csuda, kapta, széna, tészta, csoroszlya, nyoszolya, motolla, vitorla), akkor azt kell mondanunk, hogy mi a cseh tót peklo, lengy. pieklo szóból a magyarban *pekla > *pokla (v. ö. deszka : doszka) alakot várnánk, ilyen alak azonban nincs. A m. pokol szót tehát csakis a róm. kath. délszláv: szlov.-horv. pakli, szóból származtathatjuk. A szóvégi T. az óbolgárban is, a szlovén-horvátban is a legkorábban tűnt el; sem a szlovénben, sem a horvátban nincs hangórtéke a XI. században s ezért írják a Bécsi levelek a szót phklh-nek, a melynek hangzása pbkl. Egy ilyen phki alakból való a mai horv. pakol, szlov. pakl, pekl, poku, pekel, s ilyenből való nézetem szerint a m. pokol is. A m. alak magyarázatánál a szláv phk! alakból indulok ki (tehát nem h helyett t-ból, v. ö. VONDEÁK, Altk. gr. 86. 1., sem pedig régibb szlovén a, o-ból, v. ö. Letopis 1890 : 188, Laibach). Mivel már most az óbolg. és a közszláv b-nek a magyarban e (v. ö. len) és é (váltakozik ma ó'-vel, régen i-nek írva, v. ö. tömlöcz, HB. timnueebelevl stb.) felel meg, föltehető, hogy a magyarban a szó *pekl (ragozva *peklot), vagy *pékl (ragozva *péklöt) alakban került át. Nézetem szerint *pekl, *peklo-t volt az alak s ebből a Mpeklo-t-hó\

lett poklo-t (v. ö. *pehár-pahár-pohár, deszkadoszka, rogya-ragya), illetve *pokl. A mikor a szóvégi -rku (v. ö. Gurcu: Gurk = Győrök, Surcusar = ma Soroksár, Turau: ma Törek helynevek), -rk-ból -rok, -rök szóvég lett, akkor lett a *poklból is pokol. E hangtani változás az oklevelek tanúsága szerint 1200. táján már végrehajtódott nyelvünkben (más helyzetben tovább : -lm: lom).