Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - XI. 1

12 MELICH JÁNOS. pbkl'b eredeti szláv szó (v. ö. MIKL. Vergl. gr. II. 94, 114; továbbá gör. jríasa, lat. picém, ó-fn. peh, pech, litv. pikis stb.), s «szurok» jelentésben több szláv nyelvben ma is megvan (v. ö. kaj-horv. peklim = smolím, BJELOST., szlov. pekel PLETERSNIK, bolg. p'bkal'b: ^eroTi., theer, ó-cseh pkelnici = picarii, EEBEN, Reg. I. 810; MIKL. EtWb.). A. szláv pbkl'h (pbklo, pbCbl%) szónak eredetileg «szurok» a jelentése; infernus jelentése másodfokú, a mely a «szurok» jelentésből fejlődött. E fejlődésmenet megértésére ideírom azt, a mit GEiMMék szótárában pech alatt találtam: «Pech .... siedendes pech, das schon bei den römern den sklaven zur marter auf den leib getráufelt wurde, galt in christlicher zeit als eine der höllenstrafen und geradezu als hölle, die man sich als einen mit brennenden pech und schwefel erfüllten pfuhl vorstellte, worin die seelen der verdammten ewig brennen sollenw. Nem lehetetlen, hogy a szláv pbkl'h-n&k ez a második jelentése először csak a római uralom alatt álló szlávoknál fejlődött, s talán így magyarázható az a jelenség, hogy jóllehet a gör. kel. szláv nyelvekben ma megvan a pokol jelentése is a szónak (v. ö. or. neKJio, bolg. píklo [erre v. ö. Erdélyben és Biharban Piklo, LIPSZKY Eepp.j, pqkql, pukul,