Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Szinnyei József: Alaktani adalékok. III. Az Árpád-kori szóvégi u betűk mivolta 1

6 SZINNYEI JÓZSEF. nege (négy), burso (bors) stb. (NyK. 31 : 226—227). Minthogy & nyelvemlék kora miatt teljes lehetetlenségnek kell tartanunk azt, hogy ezek a szóvégi betűk hangokat jelöltek volna, ez az írásmód azt a sejtelmet keltette bennem, hogy az Árpádok korabeli oklevelekben és az ÁNONYMusban előforduló magyar szavak végére írt wtalán olyan betű volt, a mely nem is jelölt hangot (NyK. 31 :227).*) Úgy vélekedtem, hogy ezt a föltevést még két tény támogatja; nevezetesen 1. az, hogy míg azt az u betűt, a mely kétségtelenül valamely hangnak a jele volt, sűrűn váltogatták más betűkkel (v, w, uu, uv, iv, iu), addig a szó végén egyetlenegy előttem ismert kétségtelen eset (kerekv 1055) kivételével mindig u-t találunk ; — 2. az, hogy u-t találunk írva egynéhány olyan idegen szó végére is, a mely mássalhangzós véggel került hozzánk, pl. Ecilburgu (ANONYMUS, cap. 1., 47.), holmu (1211 stb.). — Ennek, következtében Magyar Nyelvhasonlítás-om második kiadásában (1903) a szótövekről szóló fejezetben az Árpád-kori w-végü szókat mint a tővégi rövid magánhangzó megvoltának állítólagos bizonyítékait kétségeseknek jeleztem (59. 1.); mindazáltal megemlítettem egyetemi előadásaimban azt a lehetőséget is, hogy azok az u-k talán tökéletlen képzésű magánh angz ók (d, d) jelei voltak. — A kérdés tüzetes megvizsgálására eddigelé nem volt érkezésem, azért még Magyar Nyelv-emnek nemrégiben megjelent 5. kiadásában is csak annyit mondtam, hogy «nem tudjuk, hogy ez a szóvégi u csakugyan magánhangzót jelölt-e, vagy csak valamihelyesírási sajátság volt» (70. 1.). Ennyit tartottam szükségesnek előre bocsátani ezen érdekes kérdés történetéből. Mármost lássuk, hogy hang-érték nélküli betűk voltak-e azok az M-k, vagy pedig csakugyan hangot jelöltek. Tudjuk, hogy vannak népek, a melyek sok szó végére hangérték nélküli betűt írnak (pl. az orosz %-t, a franczia és az angol e-t). Ezeket a betűket a hagyomány őrizte meg abból az időből,. *) Csak később vettem észre, hogy ennek a lehetőségét — másból következtetve — már MUNKÁCSI is fölvetette hét évvel azelőtt (1. fönnebb).-