Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)
Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - VIII. 12
52 MELICH JÁNOS. mákkal egyezik. Szláv közvetítéssel került számtalan ó- és újtestámentomi név nyelvünkbe ; itt is azonban azt látjuk, hogy nem a gör. kel. szlávságnál dívó formák, alakok vannak a mi nyelvünkben (v. ö. pl. a gör. p, gör. kel. szláv v-vel bíró alakokat, a melyek nálunk is b-vel. tehát a latin ritusú népekével egyező módon vannak meg), hanem ;i róm. kath. szlávoknál is dívó formában. A lat. gör. bibliai eredetű neveknél azonban azt is látjuk, hogy a mi neveink nem az összes róm. kath. szlávság alakjaival egyeznek, hanem első sorban egyeznek a szlovén (ideértve a kaj-horvátot is), cseh-tót-lengyel nyelv alakjaival. Az olaszos hangalak itt is a legnagyobb ritkaság, sőt a kereszténység terjesztésével összefüggő alapvető szókban az olasz közvetítés egyenesen ki van zárva (v. ö. Jézus, József, Jeruzsálem szavak aj alapján, Máté a t alapján stb.). A német eredetű neveknek nincsen olyan határozott vallomásuk. Egy részük közvetlen német, egy másik részük szlovén úton közvetített német s egy harmadik részük román nyelvi (franczia és olasz) úton közvetített német. Ez utóbbi pontra néhány megjegyzést kell tennem. A germán nevek ugyanis el voltak terjedve a román nyelvű népek közt is (v. ö. MEYER-LÜBKE előadását, a melyet a német philologusok és iskolamesterek Halléban tartott 47. gyűlésén e czímmel tartott: «Eomanische Personennamen in ihrer historischen Bedeutung», kivonat Beilage zur Allg.Z. München 1903.év, Nr. 232,87.1.); így Olaszországban longobard eredetű nevek, Francziaországban frank eredetűek, Spanyolországban gótok. A mi német eredetű neveink közt vannak ilyen román nyelvi formában közvetített nevek (v. ö. Galterus — Walterus, Konrád — Korlát, Willermus, Robertus, Gilebertus, Gaufredus stb.). Ha már most azt kérdezzük, mely román nyelvű népnél találunk a mieinkhez hasonló alakú német eredetű neveket, azt kell mondanunk, hogy a romános alakú német név legtöbbször nem olasz, hanem franczia alakú. A nevek vizsgálata tehát azt vallotta, hogy kereszténységünk nem bolgár szláv, s a kiindulóponton nem olasz, hanem dunántúli szlovén; itt a nevek közt is, tehát nem csupán a szentek tiszteletére emelt templomokban, ki tudjuk mutatni a folytonosságot (v. ö. Balaton, Zselicz, Mutmér, Domonkos). 15. §. A keresztnevek hangalakjával egyenlő fontosságuk van. azoknak a keresztény terminus technicusoknak is,