Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - VIII. 12

50 MELICH JÁNOS. ? Vera, Veronika (CzF.); — lat., ol. Vera, Verana (Verula, Verella), ráto-rom. Verbniche, dalm. horv. Veranica, Verusa (lásd részletesen JIRECEK, Die Rom. I. 2. 62.). A Veronika Verona-hói (lat. Verana, v. ö. Magdolna, Katolna, Ágota) továbbképezve (v. ö. cs. Veronika, Verunka). Vid: 1055: Signum Viti comitis; naptárainkban és más emlékeinkben mind Szent Vid (KNAUZ, Kortan 287, Erdy-k. II. 5.); — lat. Vitus, ol. Vito, ráto-rom. Vít; ném. Veit; cs. Vít (Szent Vid temploma Prágában a X. században; Arch. XXV. 17, gyakori név volta cseheknél, ÉRBEN, Regesta), t. Vid (Slov. Pohí. XXIII. 711.), szlov. Vid (1582. évi adat, Kres II. 044.), horv. Vid (SURM. Acta croat. 79, 90. stb. és JIREC. Die Rom. I. 2, 64.), szerb Vid (Vidovdan, Izvj. VIII. 278.). Az 1181. évi oklevelünk Vidus adata lehet a Vid-hol latinosított alak. Bitó nevünk a Vitus szláv Bittoje alakjából való. A név latin eredete nem biztos. Vincze : Marg. Leg. 196: fráter Vince; zenth vinceh (Apóst. mélt. 21, 30, 35.), vince, vincentz (KNAUZ, Kortan 285; Érdy-k. I. 306.); — lat. Vincentius, ol. Vincenzo (Cencio, Vincenzino), gen. ol. Visensu (Visensin), isztr. ven. lad. Vvnsénti (IVE 50. 1.); óbolg., mai gör. kel. szláv: Vikent (Assem. ev. nov. 11.), Vikentij; róm. kath. szláv: horv. (ca) : Vicenc (SURM. Acta croat. 38, 42, 44, 73.), horv. (kaj): Vincék (Letopis, lajbachi, 1887:224.), szlov. Vinse, Vincencij, cs. Bicén, Cenek stb. V. ö. a szláv eredetű nevek közt Becsen, Bicsen. Viola; — lat. ol. Viola, gen. ol. Viula (szabályos olasz alak Viuola volna, GRÖBER, Grundr. I. 520.); a név elterjedésére v. ö. JIREC. Die Rom. I. 76, 2. rósz 63.), horv. Viula, Biula stb. Vitális (naptárainkban mindig í-vel, KNAUZ Kortan 287.); — lat. Vitális, vei. ol. Vidal (BERTANZA e LAZZARINI, II diai. ven. 12.1., Cron. Ven. II. 59.), rom. ol. Videl (Sitzungsber. LXVII. 653.). Nálunk a név a XI., XII. században nem fordul elő, Ravennában, Velenczében, Isztriában gyakori (JIRECEK, Die Rom. I. 2, 63.). Zacheus: 1116—1131 (Fila oki.): scriptor Zacheus (később győri püspök, FEJÉRPATAKY, II. István oki. 20.), 1141—61 : Zacheo episcopo; — lat. Zachaeus, ol. Zacheo, ráto-rom. Zacheo. Vájjon ennek származékai-e a Zachit (1157: Zachit comes; képző ol. -etto) és Zacha?, Zache ? (1055: Signum Zache comitis palatii) alakok, nem tudom megmondani.