Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Kisebb közlemények - Balassa József: A Magyar Fonétika átírása 474

474 SÁGI ISTVÁN. . detű. (1. MUSz. 664). PÁRiz-PÁPAinál ós általában régibb nyelvünkben a szó első tagjában o h. a van: ravds, ma is ravatal és nyelvjárásilag ravds, kútravds (MTsz.). Ezek a nyiltabb hangzójú alakok is mutatják, hogy nem lehet az idézett szláv szó átvételével dolgunk. A magyar nyelvtörténet szempontjából érdekes vallani igénknek a szláv nyelvekbe történt átvétele: szlovén vadlovati «bevallani", vadlüvanye «vallomás», a kaj-horvátban d nélkül: valovati, valovanye, valuvas. Ezekhez tartoznak még a STREKELJ nem említette tót voluvaí és vodluvai «megvallani •. A magyar vallani igéből magyarázza őket és a d betoldását a szlovén vdditi igével való vegyülésnek tulajdonítja. MELICH (Nyr. 32 : 233.) másképen fejti meg a dolgot: a vadlovati sat. alakok azt bizonyítják, hogy a magyar vaUa?ii-b&n éppúgy dl > 11 fejlődést kell látnunk, mint a hall, üli (ünnepet üli), dl (Edlelmes) szavainkban. Az EhrC. vadlány adata döntőleg bizonyítja a magyarázat helyességét. Magyar hatás észlelhető a horvát nyelvjárások egyes vidékein az -om-ra végződő latin jövevényszavak átvételénél, pl. kaptolom, evangeliom, fundamentom, legistrom, testamentom sat., a melyeknek •om végzete magyar közvetítésre mutat. STKEKELJ a szlovén bezgáti «ingerelni, piszkálni* igét a népnyelvi olasz sbisigar, bisegar ós hasonló alakokból magyarázza, holott sokkal egyszerűbben megtalálható a magyar bizgatb&n. Jelentésük is azonos. Az eddig ismertetetteken kívül megtalálhatók a szlovénban : bűn, borspor, dúsgazdag, kanász, kertész, köszvény, kurucz, szűcs, vezér, ürge sat., a horvátban : fojtás, kelés, korlát, mosdó, rizskása, sóska, tarka, kantár, taraezk és még számos más. Az itt említettek közül a beteg, rovás ós vall szavainknak a szláv nyelvekbe történt átvételére már MUNKÁCSI rámutatott (NyK. XVII. 66—126 11.), a mikor egyszersmind a horvát és szlovén nyelv szókincséből 250 kétségtelen magyar eredetű szót sorolt fel; MUNKÁCSI gyűjteménye pótlására HALÁSZ (NyK. XVIII. 448—455. 11.) még ötven ugyanilyen szót közölt. STREKELJ úgy látszik, ezekről semmit sem tudott, pedig ha ismeri vala e gyűjteményeket — ós általában a magyar nyelvészet forrásmtíveit, — egyrészt bővebben és könnyebben meríthet, másrészt elkerülheti azt a határozatlanságot, tapogatódzást, sokszor tájékozatlanságot és kritikátlanságot, a mely így könyvének nem egy lapján szemünkbe ötlik. SÁGI ISTVÁN.