Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Ismertetések és bírálatok - Sági István: Strekelj Karl. Zur slavischen Lehnwörterkunde. 472

ISMEETETÉSEK ÉS BÍKALATOK. 473 A fejtegetett szavak között több mint hetven van olyan, a mely a magyarból került a szláv nyelvekbe. Nem czélunk ezeknek szótárszerű felsorolása, csupán a fontosabbaknak látszó magyarázatok ismertetésébe bocsátkozunk. Ilyeneknek találtam a betez, ostat, rovás és vadlovati czikkeket. A szlovén betez «betegség, fájdalom* szót régebbi magyarázatok alapján ő is a magyar beteg-hői származtatja; egy más magyarázat azonban a kfn. ivetac, wetage szóval hozza kapcsolatba. STREKELJ a kettőt össze akarja egyeztetni és azt mondja, nincs semmi akadálya annak, hogy a magyar beteg-et a kfn. wetac-ból eredeztessük. Az átvételt bizonyítani is akarja egy pár w > b megfeleléssel, az -ac > -eg változást pedig a hangzó-illeszkedés törvénye alá vonja. Csak két német jövevényszavunkat kell említenünk: óbégat és rostokol, azonnal szembe tűnik a magyarázat lehetetlensége. Hogy a szó jelentése a szlovénban és magyarban nem egészen azonos, az épp azon a módon magyarázható, mint az -ez végzet -eg helyett, t. i. a gyakori betezen, beteznik, obetezati sat. formákból való elvonással (NyK. XXXIII: 105.). A kaj-horvátban előforduló ostat (külváros, suburbium) a német vorstadt-ból van nála magyarázva; de helytelenül, mert ez a szó a magy. hóstát-tiú (külváros, v. ö. MTsz. és NySzót., továbbá MELICHLTJMTZER, Deutsche Lehnwörter) együtt az újfn. hofstatt,-bó\ való. A közvetítés magyar lesz, v. ö. hopmester: opmester, ofmester (NySzót.). Egész művében legtöbb figyelmet érdemlő czikk a rovds-vól szóló. Sorra veszi az elméleteket, a melyeket ennek a több szláv nyelvben előforduló szónak eredetéről fölállítottak. SCHMELLER és utána MATZENAUER az ófn. ruaba, ruawd «szám», ruawőn «számlálni» szóban kereste az eredetét, LEVSTIK pedig az olasz rovescio, rivescio szóból igyekezett megfejteni, a mely a pénz írásos lapját jelenti. Mind a két föltevésnek ellene mond a szó jelentése, a mely mindenütt «bevágás, bemetszés, bevagdalt fa v. koczka*. MIKLOSICH eredeti szláv szónak tekintette: n>yi>- vagy rom^- igetoből -asji, képzővel alkotva. STREKELJ nagy gonddal czáfolja meg MIKLOSICH származtatását; azt mondja, hogy az egyházi szlávban és a szerbben elő sem fordul ez a képző, a többi szláv nyelvekben pedig mindig denominális. Tehát nem tekinthetjük szláv eredetűnek, hanem összeköttetésbe kell hoznunk a magyar rocáseal. Több szláv nyelvben előfordul egy rubez, robez szó, mely bevágást jelent. Fölemlíti STREKELJ annak a lehetőségét, hogy a magyar rovás ennek az átvétele és ebben a magyar alakjában került volna vissza a szláv nyelvekbe. De ő maga sem tartja valószínűnek, a minthogy nem is az. BUDENZ szerint a magyar rov- (rovok, rovás sat.) finnugor ere-Nyelvtudományi Közlemények. XXXIV. 30a