Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Ismertetések és bírálatok - Sági István: Strekelj Karl. Zur slavischen Lehnwörterkunde. 472

472 SÁGI ISTVÁN. Dr. KARL STREKELJ: Zur slavischen Lehnwörterkunde. (Denkschriften der kaiserlichen Akadeniie der Wissenschaften in Wien. Philologischhistorische Klasse. Bánd L. Wien, 1904.) STREKELJ gráczi egyetemi tanár becses magyarázatokat ad elénk e munkájában a szláv nyelvekbe átvett idegen szavak egy részéről. Vizsgálódásai a nyugati szlávság területén a német, olasz, friauli és a magyar jövevényszavakra terjednek ki. Különösen a szlovén és a horvát nyelvből és nyelvjárásaikból veszi adatait, csak itt-ott tesz egy-egy megjegyzést a többi szláv nyelvekre is. Nagyot emelkedett volna a munka értéke, ha szerzője mindenütt figyelemmel kiséri vala a többi szláv nyelveket is, mert a mit az egyik rokon nyelv csak sejtet, azt a másik sokszor meglepő világosan mutatja. Fejtegetett jövevényszavai, — mint a bevezetésben maga is mondja, — többfélék : vannak olyanok, a melyeket eddig nem vizsgáltak etymologiailag, továbbá olyanok, a melyeket eredeti szláv szavaknak tekintettek, vagy ha ismerték is idegen eredetüket, nem az igazi helyen keresték. Az eredet megállapításában kiinduló pontul, a hol csak lehetséges, a nyelvjárási formákat veszi, mivel az átvételek legtöbb esetben a nép ajkán történnek. Anyagának legnagyobb része megtalálható MiKLOSicHnál és MATZENAUERnál; néhol megerősíti, bővebben kifejti azok magyarázatait, máshol pedig velük szemben új megoldást kisérel meg. Tárgyalásában nem az eredet szerint való csoportosítást követi, hanem betűrendben végez az egyes szavakkal; műve végén azonban eredet szerint is csoportosítja a tárgyalt átvételeket. Ennyit a műről általában. A következőkben a magyar nyelvészetet is érintő oldaláról fogjuk vizsgálni. Annyit mindjárt előreboesáthatunk, hogy STREKELJ nem ismeri eléggé a magyar nyelvészet terén tett újabb kutatásokat. Igyekszik például felhasználni a magyar népnyelv adatait, de erre nézve forrásként csak egy német-magyar szótára van; a magyar esperes-t még mindig a német Erzpriester-ből származtatja. Adatainak ellenőrzésében nem tud kellő kritikát gyakorolni, pl. a szlovén gombleg, gomblek «nyírfavirág» szót a magyar gomboly-hól magyarázza, &z-eg,-ek végzetet a szlovén bombái «bodzavirág» hatásának tulajdonítva. A gomboly azonban a nyelvújítás terméke: elvonás a gombolyag-hói. (A Magy. Tudós Társaság 1838-iki magyar-német szótárában találtam rá az első adatot.) Ez a gomboly sem a nép nyelvébe nem ment át, sem az irodalomban nem vált közhasználatúvá, tehát a szlovén sem vehette át, hanem átvehette a gombolyag ot, és ebből lehetett a bombek-kel való vegyülés útján gombleg.