Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Ismertetések és bírálatok - Ásbóth Oszkár: Dirr A. Theoretisch-praktische Grammatik der modernen georgischen (grusinischen) Sprache. – U. a. Grammatika udinskago jazyka. - 469

470 ÁSBÓTH OSZKÁR. Vartasen úd lakosai csaknem valamennyien beszélnek anyanyelvükön kívül folyékonyan tatárul, perzsául vagy örményül.* (I. L). Ennek következtében nyelvük csak úgy tarkálik tatár, perzsa, örmény szótól és fordulattól, úgyhogy nagyon nehéz megállapítani, hogy az idegen elemből mi számítandó az úd szókincshez, mi nem. Szerencsére DIRR mindezeket a nyelveket beszéli, úgyhogy könnyebben állapíthatja meg, mint sok más, mit szabad mindebből a készülő úd szótárba fölvennie; helyeselhetjük azt az elvét is, hogy a mely idegen szó a tőle gyűjtött nyelvanyagban következetesen ismétlődik, az már úd szónak tekintendő és a szótárba bejegyzendő. Mikor a szerző fölsorolja azt a kevés anyagot, a mit maga előtt talált, SCHIEFNEE művét nevezi az úd nyelv egyetlen komoly ismertetésének. (III. 1.). Hát ERCKERT, a kinek vastag könyvét MüNKÁcsink olyan bizalommal választotta merész kombináczióinak főalapjául? Hát igaz, hogy nála is találni 545 úd szót, 200 úd mondatot és egy rövidke nyelvtani vázlatot, de DIRR, a ki évek óta lakik a Kaukázusban és egy rakás kaukázusi nyelvet ismer, természetesen nem becsülheti sokra ezt az összetákolt művet. «Erckert könyve, azt mondja, nagy port vert föl és szerzőjének mindazok dicséretét szerezte meg, a kik a számos kaukázusi nyelvekből egy árva szót sem tudnak .. . Ha tekintetbe veszszük, hogy könyvét külföldön írta, lehetetlen volt hibákat nem ejtenie, de annyit legalább megtehetett volna, hogy ne írjon p-t r helyett ^tudvalevő dolog, hogy a p jel a cyrillben r-t jelent!], n-t p helyett [e két hang jele a cyrill írásban könnyen összetéveszthető], d-t f helyett stb. Az ilyen hibák kizárólag annak tulajdonítandók, hogy az orosz betűkkel neki beküldött anyagot figyelmetlenül írta át.» (III. és k. L). Következik erre a botlások egy kis lajstroma, a melyből csak két különösen jellemző esetet idézek. ERCKERT liejvan helyett egy ízben sjvan-í ír — «colla-sjvan» a Thier szó a. — ámbár magából az údból is idéz nyomban a következő sorban egy yajván alakot, azonkívül az avarból, rutulból is, sőt azt is tudja e szóról, hogy arab eredetű! ERCKER'mél az «Adjectiva» czímű fejezetben a gut alatt azt olvassuk: úd «sel adamare», a mi dehogy is «adjectivum», hanem egész mondat és azt jelenti, hogy «bonus homo est». Szóval mindenütt az a szellem kisért, a mely p. o. a grúz ts'ats'yvi-t, a mely hársfát jelent, a «Pfotei czikkbe hányta, mivel az orosz lipa «Linde» meg a lapa «Pfote» egy kicsit hasonlítanak egymáshoz! Fölötte érdekes, a mit DIRR SCHIEFNER szövegeiről mond: «A párbeszéd egyes szólásai, mondja, eléggé megközelítik a tiszta úd nyelvezetet (((priblizitelmo udinskijai>), némely vers tökéletesen úd, de az. oroszból fordított prózaszövegek sem nem oroszok, sem nem údok.