Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Ismertetések és bírálatok - Ásbóth Oszkár: Dirr A. Theoretisch-praktische Grammatik der modernen georgischen (grusinischen) Sprache. – U. a. Grammatika udinskago jazyka. - 465

468 ÁSBÓTH OSZKÁR. könnyűek és alkalmasak, így pl. az ANDBRSEN-féle mese («a disznópásztor»), de van azután olyan nehéz olvasmány is, a mely nem kezdőnek való, mert ok nélkül megijeszti, ilyen a monadire «a vadász» czímű a 153—155. 1. Ha a szerző már CSACSAVADZE herczeg, a legkiválóbb grúz író műveiből akart részletet közölni, magának kellett volna arra alkalmas, könnyű helyet kiszemelnie, nem pedig a Bunebis kari (»a természet ajtaja*) czímű olvasókönyvből (565—567. 1.) egy roppant nehéz olvasmányt kiírnia. Épp olyan helytelen volt olyan szöveget íráspróbának lithografáltatni, a melynek megértése még annak is nehézséget okoz, a ki végig ment már az egész nyelvtanon, csak azért, mert ez a szöveg egy másik ismert olvasókönyvben (1. Deda ena = «anyanyelv* 235. 1.) megvan írott betűkkel. Baj az is, ámbár nem túlságos nagy, hogy elavult betűkkel van szedve az egész könyv; azért nem nagy baj, mert a ki DIRR nyelvtanából megtanulta annyira-mennyire a nyelvet, igazán játszva el fog igazodni a modern betűkkel nyomtatott könyvekben. Tény azonban, hogy a betűk rossz megválasztása szedés közben roppant sok bajt okozott a szerzőnek és jó magamnak is, a ki vele együtt olvasgattam a correcturát, és bajt okozhat a kezdőnek is, a ki sokáig nem fog tudni egyes betűket biztosan egymástól megkülönböztetni, különösen a v-t a /c-tól.*) Ez ós nem annyira a nagy sietség, a melyet SCHUCHARDT érte okol (i. h. 259. 1.), szülte a legtöbb sajtóhibát. Én a legutolsó pillanatig nem tudtam a durvább papirosra nyomtatott correcturás íveken a v-t a Zc-tól biztosan megkülönböztetni: tudtam természetesen, hogy milyen betűt kell olvasnom, de hogy valóban az van-e előttem, vagy ikertestvére, azt gyakran csak a kész, tisztára nyomott íveken tudtam eldönteni. Ehhez hozzájárult, hogy Bécsben senki sem értett a nyelvhez, sem a szedők, a mechitaristák, sem a kiadó, sem semmi néven nevezendő tanácsadója, a szerzőtől pedig csak hetek múlva jöhetett válasz; mert eleinte a Kaspi-tó közelében, Temir-Chan-burában volt reáliskolai tanár, később bebarangolta a Kaukázust hol lóháton, hol gyalog, hogy új meg új kaukázusi népet lásson, új nyelvet tanuljon. Egyes kérdések nyugodt megvitatása teljesen ki volt zárva, akárhányszor én nekem kellett az «imprimatur»-t ráírnom az agyoncorrigált ívre. SCHUCHARDT az így keletkezett, tőlünk észrevett, elég szép számú sajtóhibákhoz még újakat is csatolt abban a vérmes reményben, hogy valamikor új kiadást ér a könyv. Ezek lajstromában egyebek közt azt *) Ezért hálás lesz a hat első gyakorlat átírásáért, a melyet a függelékben talál.