Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Ismertetések és bírálatok - Ásbóth Oszkár: Dirr A. Theoretisch-praktische Grammatik der modernen georgischen (grusinischen) Sprache. – U. a. Grammatika udinskago jazyka. - 465

ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. 467 meket tüntetnek föl, a melyek hol elől, hol hátul járulnak a tőhöz, úgy hogy ezek ismerete nélkül amazok elemekre való bontása, szótárban való fölkeresése, megtanulása lehetetlen. Ehhez hozzájárul a teljesen idegenszerű írás, a melybe a kezdő természetesen csak lassanként tanul bele és a mely a gyors áttekintést és utánanézést eleinte nagyon megnehezíti. Ezért nagyon szerencsés gondolatnak tartom, hogy a szerző a gyakorlati rész elé rövid elméleti részt iktatott, hogy a szó- és alakképzésről, különösen pedig az annyira bonyolult igeragozásról előzetes áttekintést adott, a melyben a kezdő is gyorsan megtalálja a legszükségesebb tudnivalókat, sőt az is, a ki nem is kivan gyakorlatilag foglalkozni a grúz nyelvvel, mert ebben az áttekintésben a példák, nagyon okosan, nem az eredeti írásban, hanem latin átírásban vannak közölve ós egytől-egyig le is vannak fordítva. Én meg vagyok arról győződve, hogy akad majd olyan is, a ki, mert nem ér rá behatóbban foglalkozni e nyelvvel, csakis ezt az elméleti részt fogja elolvasni, és nem lehet tagadni, hogy még ez is egész rakás nyelvtény megismeréséhez fog ezáltal jutni. Hogy DIER nem annyira nyelvész, mint nyelvismerő, ki úgy látszik, bámulatos könnyűséggel sajátítja el a nyelveket, azzal a szakértő nyomban tisztába jön, ha elolvassa a bevezetést, meglátszik ez az elméleti részben itt-ott található merész magyarázatokon is; sajnálhatjuk azt is, hogy nem ismerte ScHUCHABDTnak egy alapvető értekezését (Uber den passiven Gharakter des Transitivs in den Kaukasischen Sprachen), a mely egészen új világot vetett a kaukázusi nyelvek igeragozására, de mind ez egyáltalában nem, vagy csak igen kis mértékben érinti a nyelvtan hasznavehetőségét. A tudományos készültség hiánya meglátszik a grúz hangokról szóló részben is, így pl. ha azt mondja, hogy a ds-nek átírt hang /s-lől és épúgy ds ts-töl a sziszegő kiejtésében különbözik, mégis az átírásban nem ebben, hanem az előtte való, tehát az ő fölfogása szerint is azonos hangban akarja ezt a különbséget jelölni, a mi egyenesen mulatságos. Ha az ember tehát a grúz hangok kiejtéséről némikóp tájékozódni akar, okvetetlenül más forrásokhoz kell fordulnia, teljesen természetesen csak akkor jöhet velők tisztába, ha sikerül eleven grúz embert fognia ós annak kiejtését hosszabb ideig megfigyelheti. Részletekbe nem bocsátkozom, mert a kezdőnek azzal szolgálatot nem teszek, a szakértőt pedig SCHUCHARDT beható, érdekes ismertetésére utalhatom (Wiener Zeitschrifi f. d. Kundé des Morgenlandes 18: 241—260), a mely tele van finom megjegyzésekkel, 1. p. o. a mit az idézetek végén álló -o-ról mond a 251. 1. Csak az olvasmányokról volna hozzátenni valóm. Részben nagyon 30*