Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Szabó Dezső: A vogul szóképzés - 417

444 SZABÓ DEZSŐ. A kondaiban: i: fon az, amaz: toni poalt azután IV. 412. K. é : mát valami: mdté pupi-tör valami bálványhang. yé: taryé pöul-me lakwémtayti mindenfelé levő helyen átsuhan (v. ö. tqré% T. tori' E. stb.) I. 170. — •/: tat az: taté-/ kuril ama ház. — •jé: asjé keskeny IV. 398. — IV. 436. (v. ö. ássd, qsit) k: ál: (dl vot alszél) álek-öl alsó vég IV. 108. A pelimiben : -i: kani ansvy: ernyős öreg III. 539. (v. ö. kdntüréy ernyős süvegű III. 257.) — -é: khwqse hosszú (É.: yqsá, m.: hosz-jú) — •'( '• kiüiin künn: kicünéy kwdl külső ház. Végül a tavdaiban a következő alakok vannak: -i: kun : kuní-pal külső fél IV. 362. AT. o; numo-pdl felső fél (num). i : numi'pal id. u: áld közel: dldu pgul közeli falu. — -y : in most: iné/ khör mostani kor. A képző alakjai tehát: -j (-y), -i\ -i, -é, -á, -o, -i, -u, -kh, -k. Alapalakja ezen alakoknak egy gutturalis spiráns vagy explosiva lehetett, mely eredetileg'azonos a vog. lativusi -i (-/, -;-)-vel (osztj. •ga, -%a AHLQVIST, -%, -w, -a PATKANOV). Ezt az azonosságot a hangalak és a jelentés szempontjából kell bebizonyítanunk. Hangtanilag be lesz bizonyítva, ha a lativusi ragnak az egyes nyelvjárásokban ugyanazon alakjait találjuk, mint az -i képzőnél; jelentéstani bizonyságul egyes eseteken kell kimutatni, hogyan lett a lativusi ragos szóból jelző, s így később a lativusi ragból denominalis adjectivum-képző. A vogE.-ban a képző alakjai: -/, -i' (-y), -i, -á. Ugyanilyen hangváltozást láttunk az -i deverb. nevszóképzőnél, sa-^~ -V és -y «N) -d hangváltakozásokat a kettős szám képzőjénél is megtaláljuk (1. ott). Ezzel párhuzamos lativusi alakok az északiban: -% : müs szerint: müxéy id. — wtyQX ^ (v- ®* num, K.: nem stb.). Ide tartoznak a később tárgyalandó kitéy, yürméy stb. alakok is. f*; tort* ellen, ellenébe (v. ö. tqréy T. taryé K.) — sis hát: sisi' mögé, tuja tavasz: tüjái tavaszszal. — -i: tvj nyár: tuji nyáron, jer tájék, irány: jéri oldalvást, yam : yami arczczal lefelé, yani hanyatt. — -á: él: éld előre (élén, a távolban), yot: yotd hová (yotél honnan), lakw kör: lakwd szét, lap : lapd közelre stb. — Az északiban tehát a lativ ragnak teljesen megfelelő alakjai vannak. A közép- és alsó-lozvaiban a képző alakjai: -y_(-y), "k, (-ke), •i, -a. A y ~ i és y <^> á hangváltakozásokat a kettős számban is láthatjuk (sdmi két szem, de pessd két kesztyű KL. qmpi két kutya AL.). Az északi lativusi -í'nek a lozvai nyelvjárásokban rendesen -d, -a felel meg (jánitá nagyságúvá KL. tállá öllé AL. Iqsta lazává AL.). Ez előtt a lativusi -i' előtt a tő végconsonansa, különösen az l, r, néha megnyúlt, mint a hogy ez a y hangnál szokott történni: l'ül' rossz : l'iil'l'á rosszá (E.: tál rossz : lüli' rosszá v. ö. E,: éryém énekelek: jerrém id. KL.). A -/c-ra nézve összevetendő: tát'dk poql túlsó oldal KL.: tatéy kwál ama ház K. Megfelelő alakú hatá-