Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Szabó Dezső: A vogul szóképzés - 417

A VOGUL SZÓKÉPZÉS. 445 rozók: -k: nwij (*num-\-k) föl, nukh id. — mqrsak kevéssé AL. (mqrs T.). A határozóknál ez a -k ritka alak; hogy képzői használatában gyakoribb, azt talán a deminut. -ké hatásának tulajdoníthatjuk. — -y: mar mi, micsoda: máruy minek, miért? AL. maruy KL. — -i: tari felé {tara id.), KL. AL. — -a: sis hát: sisá mögé KL. — tál tél: tála télen AL. múlna múltáig (É.: tnidn&i*) stb. A kondaiban a képző alakjai: -le, -y, -yé, -/<?(?), -é, -i. A ?<^>i hangváltakozást a kondaiban a kettős szám képzőjében is láthatjuk, s az északi lativusi -í'nak is rendesen -i felel meg. A yo^é hangváltakozást a deverb. -i képzőnél is láttuk (sérépéré sürgő-forgó). A -k a kondaiban mint képző nagyon ritka, mint rag az összegyűjtött példák közt nem fordul elő. — A lativ. rag alakjai a kondaiban: -kh: ngnkhé, ngnkhwé fel (^ngm-^khé), tokhwé, tokho úgy (a to- távolabbra mutató névmástőből, bár lehetséges, hogy az orosz mahh átvétele). -% : ttla% erre, tül'ay arra, elál'ay előre stb. jé : vet rövid : vet jé közelbe, mol a ház előrésze : mgljé a ház előrésze felé. — -;: Képző-alakban is csak egy esetben találtam, a lativ. ragnál egyben sem. — -é: jql al-: jqlé alá, kwan, kwan künn : kwqné, kwané ki, elé-pári előre-hátra. — -i: khuti mögé (E. yutáV), sgpi ketté (E. swpV), ál tető : üli — fölé stb. A pelimiben a képző alakjai ezek: •%, -é, -%. k határozórag alakjai: -k, -% : nuyk fel (*num-\-k) — -é: khwqt (E.: yot): khwqté hová, il al- : ilé alá, kwan künn : kwané ki stb. i, -i: tujái tavaszszal, tuji nyáron, téli télen. é: mp darab : supé ketté, taré irányában (É. tori'). A tavdaiban a képző alakjai: -j, -u. -e, -i, -i. A határozórag alakjai: -/,-kh: tqréy külön, félre, uskilÜy egy kevéssé, jel al-: jelkhél alá stb. u: pal fél : palu felé, tg] nyár: tgju nyáron, purií vissza. (A lativus ragja általában -u a tavdaiban: Ignt lúd : lontú lúddá.) i: purí vissza (a kettős szám képzőjének -i felel meg: veji harisnya). Azt hiszem, hogy az eddig felhozott példák közül egy sem szól az ellen, hogy a tárgyalt képző és a lativusi rag azonos. Azt, hogy némely nyelvjárásban egyik alakját inkább képzőül, a másikat inkább lativ. ragul használják, tekintve a functio- ós jelentésbeli elkülönödést, természetesnek találhatjuk. A jelentésváltozást megmagyarázni nem nehéz; analóg eset ez a -né képzővé fejlődésével. Bizonyára az időt és helyet jelentő szóknál ment végbe; a képző az esetek nagy részében most is időt vagy helyet jelentő szóban van meg. Vegyük a következő mondatot : (if este) kasi iii nqn jaytés a kés esti kenyeret vágott IV. 398. K., vagyis eredetileg: a kés estére kenyeret vágott. Az ilyen mondatokból az lii nan-íéle mondások kiválhattak, s a rag képzővé lett: akkor is használták, midőn már nem volt egy igének irányhatározója, hanem két dolog egybe tartozandósagát jelölte. Ez a