Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Szabó Dezső: A vogul szóképzés - 417

422 SZABÓ DEZSŐ. dombos erdejébe I. 107. FL. — jonti játszadozik : jontiy %ar játszótér III. 5. IV. Nomen actionis : nori zúz : sis norayél norésta hát zúzással szétzúzta II. 23. Nomen acti: latit) szó, izenet I. 137., II. 207. (v. ö. láwi mond). 4. -p. — Alakjai: -ép, -ap, -ap (ragos alakban), -pa, -pi. A -piaiak talán csak hangátvetósből keletkezett, bár lehet összetett képző is. A -pi képzőben valószínűleg az -i (-j, -y) képző is benne van, s ezért az összetett képzők közt fogom tárgyalni. A -p képző kétségtelenül azonos a denom. -jp-vel, mely nomen possessoris-t képez. A mit az -y képzőről elmondottunk, az áll a -p képzőre is. A deverb. -p és -y közt ugyanaz a külömbség, a mi a denom. -p és -y közt: a -p képzős szó rendesen más szóval összetéve képezi a jelzőt, az -y képző egymagára. De ez a szabály nincs oly szigorúan megtartva a deverb. képzéseknél, mint a denominalisnál. I. A jelzett szó alanya a képzős szóban kifejezett cselekvésnek : ürü oszt: mol ürtpa 8akw-7iB-áyi jószágot osztó Sakw aszszony II. 331. EL. — khwqlt kwqlép né reggel felkelő asszony II. 378. K. — tákw ölpa siykwél magába élő ördög III. 353. KL. — mini megy: jolél minpa lailéy uj lenn járó lábas állat I. 107. FL. — tuéép ne síró nő IV. 400. K. (tanéi sír). Áz utóbbi példában a képzős szó egymagára áll mint jelző. Ez az eset leginkább stereotyp kifejezésekben van meg: telpájqy%ép telő hold IV. 85. FL. — ünlép jelpiy mat az álló szent földön I. 47. II. A jelző igenév a jelzett szóban kifejezett dolognak csak részére, tartalmára vonatkozik: putiy qívpa, nuliy qwpá satu ja jégvize omló, árvize omló sok patak III. 324. éryd lakwép ekwd asszony, kinek éneke könnyen megy IV. 20. III. A jelzett szó a képző cselekvésének helyét, idejét fejezi ki: vj tütép saw nol állat álló sok földfok III. 293. — Peilép-jd fürdő folyó (hol?). — cqyghétálép-khált tetűropogtatás közben IV. 348. T. Utóbbi szerkezet a -p képzős igeneveknél nagyon ritka s valószínűleg a -né, -ém és -im képzős igenevek hasonló szerkezetének analógiájára alakult. IV. A -p képzős névszó gyakran szerepel önálló főnévül: a) Nomen actionis: lontiji lúdra vadászik : lontijép lúdvadász IV. 251. — kinsi keres, vadász: kisp vadász (AHLQVIST : Wog. Wörterverz. 16.). — i&y/i körüljár, forog: jay/ép hold B., joykhép II. 227. K. — joaykhép hónap III. 349. KL. jamp hónap IV. 359. AT. b) Nomen acti: alééli vadász : aléélép halászati zsákmány I. 134. — Up étel I. 138. (v. ö. Uy- eszik). c) Eszköznevek: masti felölt: mastupél öltő ruhával IV. 41.