Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - VIII. 12

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 39 filius Pestrei; 1141—61 : Nicolao, u. o. Nicholai, Nicolay, 1156-—^ 57: per nicolaum capelle sue comitem; 1134: Nicolaus (nyitrai püspök); 1181 : sacerdos nicholaus, 1222: Nicolao . . . comite. A név magyar alakja mindig Miklós volt (v. ö. Marg. Leg. 190: Myklos prépost, u. o. 176 : myklos neveu embert és Myclous, Pannonhalmi Szt. Ben. rend története I. 779.), Szent Miklósnak napját ünnepül rendelik Szent László decretumai (v. ö. Marg. Leg. 58: zent myklos pyfpeknek tyzteffegere, naptárainkban: Miclos, KNAÜZ^ Kortan 222. 1.). A magyarban a szó mindig m-en kezdődött (v. ö. beczéző alakjait: Mikula, Mikola, Miká, Miko, Mikosa, Miké, kicsinyítve: Miked, lásd a szláv nevek közt); — lat. Nicolaus, ol. Nicolao (Niccolao, Nicola, Niccola, Niccold, Nicolb, Colo, Cocco, Niccolaio, Niccolai stb.), gen. ol. Cullin (Niccolla, Nicculin), vei. ol. Nicholo, Nicollao. A szláv nyelvekben a következő alakok vannak : a) Nikola (óbolg., bolg., szerb, horv., or.), Nikul, Nikolaj, Nikolaje (u. o.), beczéző alak: Kóla, Kula (Sborn. XV. 197.); (3) lengy. Mikolaj (Arch. f. sl. Ph. V. 113.); i) cs. t. Mikulás, szorb Mikiaus ; S) szlov.: olaszsággal érintkező szlovén Miklav, a többi szlovénben Miklavi (v. ö. Arch. f. slav. Ph. XIV. 196, STKEKELJ, Beneski rok. XXI. 1., isztriai adat: 1275-ből Miklav, SURM. Acta