Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - X. 241

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 299 A m. karácson, karácsony kétségtelenül szláv eredetű; közé' lebbről azonban nem tudjuk meghatározni eredetét. A gör. kel. szláv terminológiában a szó soha sem volt hivatalos kifejezés, a róm. kath.-ban sem. Mint népi kifejezés azonban megvan a tót­ban, kisoroszban, nagyoroszban, oláhban. Meglehetett a bolgár­ban is, s lehetséges, hogy nyelvünkben olyan gör. kel. eredetű bol­gár szó, a milyen a kereszt és a szombat. A karácsonynyal kapcsolatban meg kell emlékeznem kará­csony estéjéről is. Decz. 24-ének estéjét emlékeink karácson esti-nek (v. ö. NySz.), karácson vigiliájá-nsbk (v. ö. Münck.-k., Döbr.-k. 263.), Ur esti-nek (v. ö. Teleki-k. 149.) hívják. Népies nyelvünkben e nevekhez még kettő járul: 1. Vüia estéje (bereg­szászi ismerőseimtől hallottam és Gömörben Nyr. XXIII. 377.), a melyben vüia = vigilia; a m. vüia azonban nem közvetlenül a latinból való, hanem a tót-lengy. vilija átvevése. Sárosmegyében ugyanis tótul decz. 24-ének estéje vílija (v. ö. Casopis, VI. 86: Na viliju pred Hodami, wilia Kristá pane LINDE), ugyanígy a lengyel­ben wilia (b. narodzenia; v. ö. LINDE), a szlovénben bilja (v. ö. PLETEKSNIK); lásd a vigilia szót is e műben. 2. Béved (bévöd, boved) este v. estéje (v. ö. MTsz.). Ez az elnevezés ugyan ma nem csupán karácsony estéjét, hanem az esztendő utolsó estéjét is jelenti, de ez könnyen megmagyarázható a karácsony-kiskaracsony-íele nap­tár-eltolódásokkal. A m. béved (boved) este, a mint azt SZAEVAS a Nyr. XXII. 44. lapján kifejtette, a bő (illetve régibb *beve) mellék­névnek a kicsinyített -d képzővel alkotott (v. ö. rövid és középfok rövebb MTsz.) származéka. Béved este tehát «gazdag este, a mikor a böjt után először van bőven mit enni». Ez az elnevezés a ma­gyarban aligha eredeti. Hasonló elnevezést a róm. kath. szlávok­nál is találunk. A tótban stedry vecer, a csehben stédry vecer ka­rácsony estéjét jelenti; megvan a szó a kisoroszban is, itt scedrij vecer (vecir) = decz. 31-ének estéje vagy pedig vízkereszt vigiliája (v. ö. ZELECHOWSKI és PISKUNOV, Slov. 43,); s megvan a lengyelben, a hol szczodry dzien = vízkereszt (LINDE). A szláv stedri,, a mint az az óbolgár nyelvemlékekből kitűnik (v. ö. Psalt. Sin. LXXXV. 15, CII. 8. zsoltár), irgalmazó-t, irgalmas-t jelent (v. ö. Apor-k. és Döbr.-k. zsoltárai közt LXXXV. 15, CII. 8.). A ki azon­ban irgalmas, az jótékony, bőkezű adakozó, innen van aztán, hogy a cseh-tót stedry (scedry), stédry, kisor. scedrij, lengy.

Next

/
Thumbnails
Contents