Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - X. 241

292 MELICH JÁNOS. átvevóse (magyarul neged böjt is, v. ö. neged boiti péntek, Döbr.-k. 487.); mikép jutott azonban a m. szóba az n, egyelőre nem tudom megmondani, a tót kántri, Icantry-bsin (LINDE, KARLOWICZ, ugyanőnála a «SIownik wyrazów obcego a mniej jasnego pochodzenia» ez. könyvben szerb [?] kantoré is olvasható) azonban magyar eredetű. kápa (NySz.);— lat. cappa, ol. cappa stb. (v. ö. KÖRTING, EtWb.). Káplán (alakváltozat: káplány NySz.): hilfsprediger, -priester; — a m. kifejezés róm. kath. szlov. ném. eredetű, v. ö. lat. capellánus, piem. ol. caplán, ném. kaplan, lengy. kaplan, cs. kap* lan, szlov. káplán; a kaj- és ca-horvátban kapelan (JAMBR.), kapelan, kap elán (NEM. I. 422, 425; SURM. Acta croat. 74, 106, 154. stb.) a szó; ez utóbbi alakra v. ö. friauli capelano (Nyr. XV. 453.) A lat. capellánus eredetileg azt a papot jelentette, a ki Szent Márton köpenyének, palástjának (capella) őrizetével volt megbízva. Kápolna. A lat.-ol. cáppellá eredetileg Szent Márton köpenyét (= cappella) jelentette, aztán átvitelesen azt a helyet, a hol e köpenyt őrizték. Az összes róm. kath. népeknél ma a szónak «kis templom, kápolna» a jelentése (egy másik ol. kifejezés ancona, Denkschr. XXII. 126. és KÖRTING, EtWb.); v. ö. ném. kapélle (eltérő hangsúlyozással: kápelle, KLUGE EtWb.), cs. kapla, kaple, kaplicé, lengy. kapla, kapela, kaplica, szorb kapala, kapala, szlov. kapela, kapelica, kaj-horv. kapéla, kapélicza (JAMBR.). A gör. keL szlávok közül csak a kis- és fehér-oroszban van meg a szó (kaplica), a hol lengyel eredetű, máskülömben a gör. kel. szlávban casovnja (molenhnja, boZnicka, orosz, DALJ), paráklis (bolgárul, JIRECEK, Christl. El. 45. és DUVERNOIS) a kápolna neve. Azt, hogy a m. kápolna róm. kath. néptől átvett kifejezés, felesleges bizonyítani. Csak az a kérdés, mely róm. kath. néptől. Eddig a szót úgy magyarázták, hogy az ol. capella-bó\ való (v. ö. mii. capella, bolognai capella, de rövid /-lel: piem. capela, velenczei capela); a hosszú olasz í-ből dissimilátió útján keletkezett volna a magyarban In (v. ö. Nyr. XV. 453.). E magyarázat két más hasonló esetre támaszkodik; az egyik a m. angolna, (ángvilla, ingola MTsz., ingolna NySz.), a mely a lat.-ol. anguilla-bó\, a másik a m. ámpolna (ámpolna, ompolna NySz.), a mely a lat. ampulla, ol. ampolla szóból ered. Jobb magyarázat híján elfogadom én is e fejtegetést, s a m. kápolná-t közvetlen az ol. nyelvjárási capella-hól szármáz-