Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - X. 241

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 291 Innen e napok neve általán kántornapok, különösen kántorszerda, kántorpéntek, kántorszombat. A hét, melyre e napok esnek, kántorhét-nék mondatik. Ezen nevezetét a lat. quatuor tempóra (összehúzva quatember) után vette» (Cz.-F.). A szónak ez az első jelentése tűnik ki nyelvemlékeinkből is, v. ö. «Imaron leezen tanwsagwnk az három cantor napokon» (Erdy-kódex 20, NySzót., KNAUZ, Kortan 245.). Mivel azonban ilyen három kántornap egy évben négyszer volt (v. ö. GRIMM szótára quatember alatt: «die nach altér pápstlicher anordnung zur weihe der priester bestimmte woche, am anfange jedes kirchlichen vierteljahres, in welcher nebst dem freitag und samstag auch der mittwoch strenggebotener fastentag war; sodann diese vierteljáhrliche fastenzeit, im bürgerlichen und gescháftlichen lében ein vierte 1 j ahr, überhaupt ein quartal»), nagyon természetes, hogy kifejlődött az egy negyedév jelentés (NySzót. és Oklevélszótár). Az a kérdés mármost, honnan való a m. kántor. Hogy a szó róm. katholikus eredetű, nem szorul bizonyitásra. A gör. kel. egyházban nincs kántorbőjt. A latinban quattuor tempóra a név; ebből a németben quatember lett (v. ö. GRIMM: kfn. quatember, kotember, kotemper, katemmer, katemer, katemner, baj. quotemmer, kotemmer, quattember, köz- és alném. quatertember). Nem lehetetlen, hogy a ma már nem használt lengy. kentopory, kantopory (v. ö. LINDE, más név suchédni; kvatembra német eredetű ; a csehben ctvrtletí, ctveropostí, suchédni) egyenesen a latinból való (v. ö. NyK. VI. 306.). A m. kántor nem származtatható a ném. quatember alakból. A szlovénben kvátre, kvátri (Quatember és Vierteljahr, PLETERSNIK), horvátban és a róm. kath. szerbben kvatre, kvatri a szó; e kifejezések nem a lat. quattuor tempora-ből, hanem az ol. quattro (tempóra, tempi)-ból valók. Valószínű, hogy az olaszban a három kántornapot egyszerűen quattro-nsk hívják (frcz. les quatro temps), erre mutat a szlovén, horvát és a magyar szó. Ezt azonban nem tudom kimutatni. A dalmát-horvát lectionariumokban a naptári részben, a mely velenczei olasz nyelven van írva, a kántornapok neve 4 tempore (v. ö. KESETAR, Zadarski i Eaninin lekcionar, XXXII, XXXV, XLI, XLIII. lapok: per el merchorj de 4 tempore, per el uenere de le 4 tempore del aduento, per el sabato de 4 tempore *del aduento stb.). A m. kántor (alakváltozat: gántor, NySzót.) tehát az ol. quattro 19*