Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)
Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - X. 241
290 MELICH JÁNOS. ban ol. alakok), calonegh (milánói), calbnego (vei. ol. BOEBIO) alak. A fiumei horvátban tényleg olasz hatás alatt kalonik a szó (Ead CXXIV. 127; LINDE szótára szerint a bosnyákban is kalonik), s a magyarban is a népnyelvben ismeretes a kalonok alak (MTsz.). A m. kanonok és kalonok (az utóbbi dissimilatioval is magyarázható) a közvetlen olasz hatás mellett szólnak. Van azonban egy hangtani sajátság, a mely az olasz eredet ellen szól. A magyarban ugyanis a régi alak kananak, kananok (v. ö. NySz., Oklevélszótár, Schlágli szój.), a szóban tehát hangsúlyozott olasz 6 helyén a magyarban a van. Az olasz hangsúlyozott és hangsúlytalan \% g a magyarban kivétel nélkül megmarad (v. ö. ostya, naspolya, orgona, osztriga, datolya stb.); csupán néhány lat.-ol. eredetűnek látszó szó van (v. ö. Apalín, apastal, kar, zsinat szavakat e műben ; garas), a hol az o helyén a van. Mivel az idegen o: m. a megfelelés szláv jövevényszavaink nevezetes tulajdonsága (v. ö. NyK. XVIII. 374.), biztos dolog, hogy a régi m. kananok, kananak is a szláv kanonik-ból ered közvetlenül. A római katholikus szláv nyelvekben a «domherr»-re a következő szavak vannak: Szorb kanonik, lengyel kanonik, tót kanonik (és kapitulnik, kapitulsky pán, v. ö. Cz.-F.: káptalanbeli úr), cs. kanovník, szlov. kanonik (PLETERSNIK), kanonik (Zobr. szlov. 58. 1.), horv. kanonik (SURM. Acta croat. 73, 161, 234, 235. stb.), kanovník (SURM. Acta croat. 174, 300, 301, 306.), kalonik (Ead CXXIV. 127.), kaj-horvát kanonik. A m. kanonok rom. kath. szláv (szlov. horv., a hol kanonik a szó) eredetű kifejezés; a gör. kel. egyházban a kanonhnikb (MIKL. Lex. p.), kanovbnik'h (SREZNEVSKIJ, Drev. rusk. slov.), kanóniki> (DALJ) csak mint róm. kath. papi méltóságot megjelölő kifejezés él (a szerb kanonik: egy bizonyos adónem-re v. ö. NOVAKOVICS, Zakonik 170. 1.). 1. Kántor: «Énekes mester a templomokban)) (Cz.-F.). A lat. cantor átvevése; a latinból átkerült a szó a róm. kath. szláv nyelvekbe is (v. ö. cs. kantor, lengy. kantor). A kántor gör. kel. bolgár neve psalti, (v. ö. DUVERNOIS : psalti,, gör. ^óCkaic,: pévcij ; VAZOV irataiban wucitel skolsky»), oroszul ustávscik (rokon kifejezés: dhjakb, golovscik). 2. Kántor. «A kath. egyházban jelent böjtöt, mely évenként négyszer fordul elő, úgymint Lucza, Hamvazószerda, Pünkösd és sz. kereszt föltalálása utáni szerdán, pénteken és szombaton.
