Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - VIII. 12

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. n Judit: Marg. Leg. 215, 221 : soror jadit; kicsinyítve Jutka <XVI. század 1581-böl, Turul IV. 149, 150, későbbi adatok Oki. szót.); — lat. ótest.: Judith, cs. Judita, Jatté (EBBEN), stáj. ném. Judita, Judith (Juta, ZAHN, Urk. b. I. index). Julianus : 1141—61: Juliano comite; 1157: Julilianus comes (íráshiba Julianus helyett, v. ö. FEJÉBPATAKY, III. Béla kir. oki. 27. 1.); — lat. Julianus. Szent-Julianus-templom volt Velen•cze mellett Bivoaltoban a XI. században (v. ö. PERTZ, M. G. SS. VII. 20, ma Velenczében San Zuliano templom), nálunk e szentnek nem volt tisztelete (v. ö. Szent Juliana Erdy-k. I. 335.); az ol. San •Giuliano név keresztnevekben megvan Velenczében, alakja (Juliano (olv. Zuliano, v. ö. 1299-ben, BEBTANZA e LAZZAEINI, II diai. venez. 11. 1., u. o. 84. 1.: Cidian), elterjedt a név Dalmácziában is Jula, JZula alakban (írva Gúla, v. ö. JIBECEK, Die Bom. I. 2, 41.). Káinéi 1137: Cum pastore nomine kaynd (v.ö. Oki.szót.); — lat. Cain. Elterjedt név Csehországban (ÉRBEN, Reg.). A latin szó helynévi magyar alakja : Kájon. Kai/ás (Münch.-k. és Jord.-k.), Kajafás (Károlyi); — lat. Caiphas, ol. Caifa, gör. Kaiácpa?. A gör. kel. szláv fordításokban Kaja/a (óbolg. IUMÍJM, tUtrkfiA, bolg., szerb, or. Kajája, Nikol. Kajafa és Kajapa) a szó, míg a róm. kath. szlávságnál kétféle alak a járatos : a) -s-szóvéggel: lengy. Kai fasz, cs.-t. Kaifás, haz. szlov. Kajafás, osztr. szlov. DALMATIN : Kajfas (írva Kajfash) ; p) -sz szóvéggel: horv. Kaifas (TRUBEB-DALM., és egy helyen spal. Bern.); •7) magánhangzó vég: szlov., horv., szerb: Kaja, Kaipa. Kaladinas : 1134: Kaladini comitis (Somogyban), talán Kalandinus-bó\, feliratokon gyakori név, v. ö. Keled. Kalanus: 1193: Kalano quinqueecclesiensi episcopo et . . . Dalmatie Chroacie gubernátoré; 1198,1201: Calanano quinqueeccl. episcopo; — lat. Calanus (feliratokon, v. ö. C. I. L. III. 1604.); lehetséges azonban, hogy a Nicolaus beczéző formája; v. ö. JIRÉ«CEK, Die Rom. II. % 31, 49: aColanus, Colane. Seit der Mitte des XIV. Jahrhunderts einer der gewöhnlichsten Mannsnamen bei den Adelsfamilien von Zára. Ausserdem noch in Arbe». V. ö. Miklós. A szó első szótagjában az a o helyén olyan, mint Bagat (1055-iki tih. al. lev.): szláv Bogát-nál. Kalandos : A XIII. században Cölondus (v. ö. Oki. sz. és a Pann. szt. Ben. r. t. I. index); — v. ö. Dalmácziában lat. Calenda,