Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Thúry József: A XIV. századbeli oszmán-török nyelv - 148

166 THURY JÓZSEF. (szíved), jiiz-üng (arczod), ad-ing (neved), derd-ing (fájdalmad), jollar-lng (útaid), jir-üng (helyed), gän-ung és ğân-uy (lelked), herbiringiz (mindegyiktek), sin-iy (a sírod). c) Személynévmás. 1. szem. ben és men (én), manga (nekem), beni és meni (engem), bende és mende (nálam), bendin vagy menden és mendin (tőlem); biz (mi); menim (enyim), bizim (mienk). —-2. szem. sen (te), sening (tied), sanga (neked). d) Mutató névmás. 1. Bu és mu (ez), bunung és munuy (ezé), bunga és munga (ennek), bnni és muuí (ezt), munda (itt, ennél), mundan (ettől, innen); bular és munlar (ezek), bularing, bunlarlng és munlaring (ezeké), bunlara és munlara (ezeknek), bunları (ezeket). 2. 0, ol (az, ő), aning, aniy és anuy (azé, övé), aw^fa, (annak); onlar, anlar és oZar (azok, ők), olaríng és anlaring (azoké, övék), anlara, onlara (azoknak), olardan (azoktól). — 3. Os (ez, az). — 4. Is (ez, emez). — 5. Osbu (ez). — 6. Osol és soZ (az, amaz). «j Eeflexiv névmás. 1. Kendü, kendi (maga), kendüng (magad). — 2. Öz (maga), öziing (magad), özünge (magadnak). — 3. Kendőzi (önmaga; t. i. kendi-\-öz), kendözine (önmagának), kendözinden (önmagától), kendözüng (tenmagad). f) Számnév. A számnevek közül csak a következő ötnek kiejtése tér el a mai használattól: bis (öt), jeddi (hét), igirmi (húsz), kirí (negyven) és ming (ezer). 2. Az ige. A létige sing. 1. személye (im, lm mellett) így is hangzott: em (vagyok), önállóan is, mint személyrag is. Pl. men em (én vagyok), munda em, (itt vagyok), virilr em (adok).*) A többes számban pedig így is : uz, üz (vagyunk). Pl. konsi uz (szomszédok vagyunk), *) Ezt az em alakot (im mellett) megtaláljuk nem csak az El-fereds had es-sidde-ben, hanem még a XVII. században is BERNARDO DA PARIGI szótárában, pl. inerem (leszállok), seiinürem (örülök). Az azerbajdsániban is leggyakrabban em (vagyok és 1. szem. ragja). FOY, GEORG JACOB és PAUL HERZSOHN ezt az oszm. és azerb. em alakot (a maga e hangjával) a perzsa em hatásának tulajdonítja. FOY azt állítja ugyan (id. m. 131.), hogy az azeriban kizárólag csak ez az em alak használatos, azonban BUDAGOV úgy tudja, hogy az azeriban a «vagyok» = im, em és am (Grammatikája 20. 1. s többször).