Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Thúry József: A XIV. századbeli oszmán-török nyelv - 148

A XIV. SZÁZADBELI OSZMÁN-TÖRÖK NYELV. 165 B) Alaktani sajátság-ok. 1. Névszók. a) A főnevek ragozása. Ebben a tekintetben-a XIV. századbeli oszmán-török nyelv a genitivus, accusativus és ablativusnál mutat eltérést a mai nyelvtől. A genitivus ragjában ugyanis a végső consonans rendesen még határozott ng s csak elvétve n, vocalisa pedig megelőző a—i, illetőleg e—i után is gyakran u, illetve ü (nem i, vagy i, mint a mai nyelvben). Pl. adam-ing (emberé), sah-ing (a sahé), ajrug-ung (másé), %anlar-ing (a khánoké), avret-ing (asszonyé), alem-ing (világé), gül-üng (rózsáé), zülfing-ing (hajfürtödé), gamzeng-ing (pillantásodé) ; Därä-ning Dáriusé), täginung (koronájáé), jalanği-nung (hazugé), kisi-ning és kisi-nin (emberé), dünja-ning és dünja-niy (a világé), läle-ning (tulipáné), ikisi-nüng (mindkettőé), ilci-ning (a követé), kimse-ning (valakié) stb. Az accusativus ragja nem csak t, i, illetőlegji,ji, hanem ni, ni is, mégpedig nem csupán a vocalisvégű névszókon (mint az azerbajdsániban) hanem a mássalhangzón végződőknél is. Pl. kimse-ni (valakit), adu-ni (ellenséget), kisi-ni (embert), kangli-ni (szekeret), gesti-ni (hajót), ilci-ni (a követet); mäling-ni (vagyonodat; de rnäling-i is), diling-7ii (nyelvedet), söz-ni (a szót), jirüng-ni (helyedet), jüzüng-ni (arczodat), aklim-ni (eszemet), gönglüm-ni (szívemet), jollaring-ni (útaidat), özbeg-ni (az özbeget) stb. Ezzel szemben: kendü-ji (magát), kapu-ji (kaput), näme-ji (levelet), gemi-ji (hajót; v. ö. gesti-ni!), kici-ji (kicsit; v. ö. kisi-ni!), ulu-ji (nagyot). Az ablativus ragja általában -dan, -den, mint a mai nyelvben, de gyakran -din, -din-nek is hangzott, mint a középázsiai törökben. Pl. jär-din(a, kedvestől), Gülsah-din(G.-tól),jangadin (oldalról, felől), öng-din (élűiről, előtt), ben-din (tőlem) stb. b) Birtokos ragozás. Az 1. szem. ragjában megelőző a — i, illetve e — i hangok után is találunk u, illetőleg ü vocalist, a mai i, i helyett. Pl. gözler-üm (szemeim), sözler-üm (szavaim), jän-um (lelkem), el-üm (kezem), gänumuz (lelkünk), el-ümüz (kezünk), is-ümüz (dolgunk), kismet-ümüz (sorsunk), sultan-umuz, padisahumuz stb. — A 2. szem. ragja rendesen -ng s ritkán már -n is. Pl. kapu-ng (kapud), ogl-ung (fiad), is-ing, dil-ing (nyelved), göngl-üng