Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Thúry József: A XIV. századbeli oszmán-török nyelv - 148

162

THURY JÓZSEF. c) Néhányszor még az eredeti t hangzik szó elején a mai d helyett. Pl. tök- (önteni, szórni), tökül-, tögül- (ömlik, hull), tik(ültetni, felállítani), tep- (tiporni, taposni), tüket- (bevégezni). — Az azerbajdsániban szintén tök- és tik- alakokat találunk. d) Azonban az eredeti í a szó kezdetén és két magánhangzó között már rendesen d-\é lágyult. Pl. dut- (fogni, tartani), dap(találni), das (kő); gözedür szemmel tartani; gözet-), dördi (mind a négye; dört), jaradup (teremtvén ; járat-), judar (elnyel; jut-) stb. Ezt a hangtani jelenséget is megtaláljuk az azerbajdsáni nyelvjárásban is, pl. das (kő), dara- (fésülni), dart- (húzni), duz (só), gedirem (megyek), udar (nyelni fog) stb. e) Megjegyzendő a jeddi (hét) számnév hosszú d hangja, melyet az Iszkendemáme rendesen tesdidáel jelöl: ^Jo s a mely az azerbajdsániban is így hangzik. f) A labiális hangok váltakozását illetőleg legnevezetesebb az a jelenség, hogy a XIV. századi oszmán-török nyelvben az 1. személyű névmás és a közelre mutató névmás kettős alakban használtatott, t. i. szókezdő fc-vel (mint ma) és kezdő m-vel, azaz: ben és men (én), bu és mu (ez), a mai binmék (felülni) ige és a bin (1000) számnév pedig kizárólag kezdő m-vel hangzott: minmek, ming. Végre a gibi (-képpen, -ként, mint) névutó gimi, vagy kimi alakban is előfordul. — Említésre méltó, hogy ezt a b : m hangváltozást az említett szókban, nem találjuk meg a szeldsuk nyelvben; mert itt az illető nyelvemlékek tanúsága szerint csak a ben (én), bu (ez), biy (ezer), binmek (felülni) és gibi alakok divatoztak; — ellenben előfordul ez az azerbajdsániban (a hol men = én, mu és bu = ez,*) rásom nagyon természetesen BUDAGOV LÁZÁR nyelvtana (Prakticeskoje rukovodstvo turecko-tatarskavo aderbiğanskavo narjecije. Moszkva 1857.) és MIRZA FETHALI AKHONZADE Temszílát czímű munkája (Tiflis 1277=1860— 61), mely hat színművet és egy elbeszélést tartalmaz. Ezen kívül felhasználtam KARL FoY-nak Azerbajğarvische Studien czímü dolgozatát (Mittheilungen des Seminars für orientalische Sprachen zu Berlin. Jahrgang VI., Abth. II. 1903. évi.), a melyből csodálkozva látom, hogy FOY hírét sem hallotta BUDAGOV alapvető munkájának, mert így nyilatkozik: «Ich kenne keine Grammatik des Azeri» (130. lapon). *) FOY KÁROLY id. munkájában így nyilatkozik: «Die Behauptung, dass mu für bu (dieser) im Azeri vorkäme, ist lächerlich» (178. 1.). O szerinte t. i. a szókezdő b csak abban az esetben változik w-vé, ha n követ-