Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Thúry József: A XIV. századbeli oszmán-török nyelv - 148

A XIV. SZÁZADBELI OSZMÁN-TÖRÖK NYELV. 159 mai e helyett, s elvétve i-t a mai a helyén. Pl. jir (föld, hely), jil (szél), bis (öi), it (hús; de et is), iv (ház), it- (tenni), vir- (adni), kis(vágni), ji- (enni), jidir-, jidür- (etetni), ir- (érkezni), jig (jó), gij(ruhát felölteni), nirede (hol), nireje (hova), nireden (honnan); olimaz (nem lehet; sokszor, pl. a 14.. 82., 90. lapon; ellenben: varamaz, idemez), s végre az ablativus ragja nem csak -dan, -den, hanem talán gyakrabban -din, -din ^jt). A hangszínezet zártabb volta tekintetében az Iszkendernáméval tökéletesen egyezik nem csak az El-fereds had essidde, hanem a szeldsuk nyelv is,*) a mennyiben ugyanazon helyeken ezek is u, ü, i hangokat mutatnak fel a mai i, i és e helyett; sőt a legtöbb kis-ázsiai nyelvjárás ebben a tekintetben még ma is azon a fokon áll, melyen a XIV. századbeli Iszkendernáme nyelve állott. d) E zártabb hangszínezet mellett alig találunk néhány olyan esetet, mikor a XIV. századi nyelvben nyíltabb hangzó van a mai zártabb helyén. Erre az egész Iszkendernáméh&n mindössze ezeket a példákat találtam: bejle (így, ilyen = mai böjie), ejle (úgy, olyan = öjle, az El-feredshen is'aubf azaz ejle), kiéi (kis, kicsi = kücük; az El-feredshen, sőt a XVII. századbeli PECsEvinél is még: kiéi), savug, sauy (hideg = mai soyuk, souk, sük), em (vagyok = mai im), virürem (adok = veririm ; az El-feredshen is : virürem, gidereni, göcerem stb), végre dönder- (fordítani = mai döndir-, döndür-; MEGiSERnél is dünder-). *) Pl. SZULTÁN VELED költeményében (Rebábndme) ilyen szó-alakokat olvasunk: atamuz (apánk), käniumw,e (mindnyájunk), ajru (más, külön), delü (bolond), ba/tlu (szerencsés), kend» (maga), it»?; (kutyáé), gel»?* (jön), bü7Z»gimi (a mit én tudok), ejdürem (mondom), vir- (adni), it- (tenni), di(mondani) stb. — ÁSIK pasa Garílmámé-jában: kitäbu^ (a könyvé), halu« (állapotod), isüy (dolgod), acuh (nyílt), alnr (vesz), gelür (jön), berni/», (enyim), jahinuz (egyedül), ejled»w (csináltam), gidevü* (menjünk), bakamazuz (nem nézhetjük), ir- (érni), jiímis (hetven). A Tezkeret-ül-E'diában (1340-ből): it- (tenni), var»?- (megy), getür- (hozni), jediim (ettem), stb.— Végre a Bdzndniébati: anuy (azé), senw^ (tied), jasun (életkorod), elüm (kezem), benwwí (enyim), te^rin»^ (istené), bil»/' (tud), gelür (jön), görelüm (lássuk), ettüyüz (csináltatok), yidmeiümüz (szolgálatunk), di- (mondani) stb.