Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Thúry József: A XIV. századbeli oszmán-török nyelv - 148

A XIV. SZÁZADBELI OSZMÁN-TÖRÖK NYELV. 157 vagy i-t kell olvasnunk, nincsen kiírva a ^ betű, csupán a készre jele. Pl. j«> dir, dir (van), Jdtíf algil (vegyél!), dlLt ilik (velő), ^jJjjt> dirildi (életre kelt). A. vav betűt, mikor magánhangzó-értékű, mindig o, ö, u, ünek kell hangoztatnunk, de sohasem i, vagy i-nek. Bizonyítja ezt az írónak az az eljárása, hogy sokszor kiírja föléje a zamme jegyét. Pl. Ljf ejü (jó), \utXj

jalgnz (egyedül), düy* sümük (csont), )Jj?ö dirilür (életre kel), jLULwo beslenür (táplál, fölnevel), ._>5 dejü (mondva), v'j^La bulauz (találjunk!) stb. Néha azonban nincs kiírva a vav betű, csak a zamme jele mutatja, hogy az o, u, ö, ü hangok valamelyikét kell ejtenünk. Pl. JJ& durur (van; de így is: s%+ó), \îLe*jvj sümük (csont) stb. Végül a tesdid és dsezm jeleinek alkalmazására példák : Jol asst (haszon), ^ÍXijeddi (hét), ísj iv (ház), dU^CLwo beslenmek (nevelni, táplálni) stb. Még csak azt akarom megemlíteni az lszkendemáme helyesírására vonatkozólag, hogy a ^ sz és Jc t betűket egyáltalában nem írja eredeti török szókban, hanem helyettük a mélyhangú szókban is j* és Ó betűkkel írja az s (— sz) és d hangokat, a mint a csagatáj szövegekben szokásos. Pl. jjj^j.^ sonmak (átnyújtani), JMU su (víz), s Jo**u songra (után), (&xı^is.L* saylamak (őrizni), (JJ^Ä.LW saçmak (szórni), ^x^ó durmak (állni), juta das (kő), (jj^j'.j dutmak (fogni, tartani), *j-c«c> dogru (egyenes), (^*J

5t>

dolmak (telni), J.t> dolu (tele) stb. E szabály alól az egész, nagy terjedelmű szövegben csak ez a három szó található kivételként: (ŐJÖ toj (tor, lakoma), ^^J^KJO.JO tojdurmak (jóltartani) és _ol assi (haszon), de ez utóbbi néha így is íratik: L<

*JEzeknek tudása után, miket bevezetésül elmondottam, áttérhetünk már most ama jellemző sajátságok megvizsgálására, melyek a XIV. századbeli oszmán-török nyelv hangtanában mutatkoznak.