Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Thúry József: A XIV. századbeli oszmán-török nyelv - 148

156 THURY JÓZSEF. elif, pl. (jj^Lot inanmak (hinni). Ilyenkor azonban helyette gyakran ki van téve a fatha jele, pl. Jó\ö damar (véna, ér), v«xJJ jalguz (egyedül), stb. A szókezdő ( (elif a fatha jelével) kivétel nélkül <?-nek olvasandó. Pl. of et (hús), J er (férfi), J em (orvosság), ^juŞl ekin (vetés), yí\ ejü (jó), xJf ele (kézbe). Néha a szótestben is kiírja az elifet az e hang jelölésére, pl. dUxuó'l^ getürmek (hozni), i^sJtí gelip (jővén), ^cK gemi (hajó), dLş»fju^ gideğek (menendő). Azonban legtöbbször nincs kiírva az elif olyan helyeken, a hol e-t kell hangoztatni, hanem helyette gyakran a fatha jegye áll. Pl. geçmek (átmenni), dUjJLuJ beslenmek (táplálni), dLuűu sening (tied), JUÄJL>J iletmek (vezetni), Ijuyáol isidem (halljam), «JI> dejii (mondva). Látjuk, hogy az elif betűnek kétféle hangértékét többször milyen pontosan meg tudja különböztetni, mint a különben ugyanazon betűkből álló eme két szó írásmódjais mutatja: x)f ÄJ( azaz: ele ala (vegye a kezébe !). A szó elején álló jf (elif-je a medda, vagy fatha jele nélkül) természetesen i, vagy i-nek hangzik, s ilyenkor gyakran ki van téve alája a készre jegye is. Pl. ^„ÂJüf inanmak (hinni), ^of iki (kettő), viJl*Jüf itmek (tenni), víJL«juu£ol işitmek (hallani), ojf it (kutya), dUbt ilik (velő), yi\ iv (ház), stb. Ha ellenben a szókezdő eii/"je aj, vagy ej-nek olvasandó, így íratik : jf illetőleg jf; pl. y ( ajw (medve), yj e;« (jó). A szó közepén és végén kiírt >> ^ (je) betűt mindig i, vagy i-nek kell olvasnunk, sohasem e-nek. Pl. n&uşS'giğe (éjszaka; ellenben : x^y gece = menjen át), jjo 6ir (egy), .»jju 6mm (mienk), »jjo bize (nekünk), ^y^\ ekin (gabonavetés), dl*Xo bilmek (tudni), (j^JLjj kılmak (csinálni), JU ?ir (föld), -JŐ kiz (leány), AJOJJ* virmek (adni), (jäjo bis (öt). Sokszor még a készre jele is van írva alája, a mely körülmény még inkább bizonyítja, hogy a kiírott ^ betű sehol sem olvasható e-nek. Pl. VÍUAJ jimek (enni), JLxuJuo jidirmek (etetni), dLo jig (jó) stb. Néha azonban olyan helyeken, a hol l-t,