Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Thúry József: A XIV. századbeli oszmán-török nyelv - 148

A XIV. SZÁZADBELI OSZMÁN-TÖRÖK NYELV. 153 Hogy pedig itt ismertetett felfogásunk tökéletesen helyes, vagyis az Iszkendernáme szövegét csakugyan egészen betű szerint kell olvasni, illetőleg hangoztatni, erre nézve több rendbéli, kétségtelen bizonyítékaink vannak, melyekből világosan kitűnik, hogy a kiejtés nem csak a következő XV. században, hanem még a XVI. és XVII. század folyamán is csaknem az egész nyelvanyagot illetőleg megfelelt az Iszkendernáme helyesírásának. Ugyanis az 1451. évben írott EL-fereds bad es-sidde — a mely elejétől végig pontosan el van látva írásjelekkel — mindig Î, i-t, illetve o, ö, u, ü hangokat kíván olvastatni azokon a helyeken, a hol az Iszkendernáme ^ je, illetve . vav betűt ír, vagyis még mindig ugyanazt a kiejtést tünteti fel, melyet emez. Az Elfereds bad es-sidde pl. így ír: dics. | >J | *áJUi'f | dlcJ | db | dUí — a mely szókat minden törökül tudó s az arab írást ismerő ember csakis így olvashat: virmek, jir, itmek, dimek, jig és jimek. Továbbá -JLJIJ azaz jalgwz, l)3í idehVm (tegyünk!), (Jfv^ getürelAm (hozzunk!), *J^U olahim (legyünk!), IJLÄ. hähtm (állapotom), dULa. hâİMrj (állapotod), UJ*JJ jaraklw (fegyveres), dbf amiiQ (azé), lu benüm (enyim), dili senün (tied), \lJ.S''

gele«z (jöjjünk), \*CS göreüz (lássuk!) stb. Sőt a XVII. századbeli európai szerzők is a nyelvanyag legnagyobb részében ugyanilyen hangoztatást tüntetnek fel átírásukkal vagy hangjelölésükkel. Pl. MEGiSERnek 1612-ben megjelent grammatikájában és szójegyzékében*) ilyen alakokat találunk : geliiri (jövetele), getür- (portare), geldim (jöttem), dirihYrem (élek), begäng (a bégé), erüng (férfié), adwng (névé), elcinitng (a követé), jaradanwng (a teremtőé), babanwng (atyáé), bemtm (enyim), baswng (a fejed), babamwz (atyánk), aktnguz (lovatok), bizitm (mi-Beheszniben dgiz (személyrag igéken), stb. (az Erzerumbeli nyelvi adatokat BELIN czikkéből idézem: Journal Asiatique 1852. évf., 19. kötet 370—373. 1.). *) Institutionum, Linyvae lurcicae libri quatuor. Authore HIERONYMO MEGISERO, Saxonise Electoris Historico. Lipsiae 1612. — Az ajánló levélben ezeket mondja: «primus ego in hoc publicum orbis theatrum prodeo, qui Turcorum linguam . . . . et vocabula .... magna ex parte dictionario peculiari comprehensa, typis nunc evulgo».