Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)
Tanulmányok - Thúry József: A XIV. századbeli oszmán-török nyelv - 148
152 THURY JÓZSEF. námé-b&n pl. ezeket találjuk írva: uu (föld), dUJüf (tenni), ^UjJ* (adni), yiwo (öt), vagy éppen így: dU-o (enni), dbo (jó) s *-b., e szókat semmi esetre sem olvashatjuk jer, etmek, vermek, bes, jemek és jeg-nek, mint mai napság, hanem betű szerint csakis így: jir, itmek, virmek, bis, jimek és jig. Hasonlóképpen a )*)+£& (növeszt), ^oj (ad), ^^cLşf (dolgom), «JU (marad), ^b^^u, (szóljunk), «dJjj (csillag), vagy éppen az jjf (jó), \^iX> (egyedül) és »LvJLo (táplál) szókat nem lehet így hangoztatnunk a mai kiejtés szerint: bitirir, verir, isim, kaKr, söjlejelim, jíldíz, eji, jalgiz (= jalirjiz), beslenir, hanem a vav betű eredeti értéke szerint csakis így: bitimtr, virür, isüm, kalwr, söjlejelwm, jold^z, e]ü és beslenir. — Továbbá a ^yjŞö (-ig), J^í> (nincs), é+jJÍ? (tetszeni), é+fó (érni, jutni), o+Q (ifjú, vitéz), dbo (jó) stb. szókat mindenesetre de#in, de#ül, belenmek, delmek, i#it és ji#-nek kell olvasnunk, nem pedig j'-vel, a mint ma hangoztatják: de/in, dejj'il, bejenmek, dejmek, jijit és jej (jejrek); mert a XIV. századbeli oszmán-török nyelvben a tj betűvel jelölt eredeti g hang a szó végén és két magánhangzó között még semmi esetre sem változott /-vé, vagyis a ^ betű ekkor még nem képvisel ;' hangértéket. — Végre ha az IszkendernáméhsLJi db-t találunk írva, ezt természetesen határozott ng-nek kell hangoztatnunk (pl. IS^Jo banga = nekem, Jy&Sgöngül — szív, dúyXs-J oglung = fiad, dbjye ming = ezer, dLLu,ot> dirseng = ha mondod, dbvb jazing = írjatok, stb.), nem pedig y vagy éppen w-nek a mai kiejtés szerint; mert hiszen ezt a hangot a kiejtés megváltozása óta <J, illetőleg ié vagy néha ^ betűvel írják.*) *) Hogy a törökségben db betűkkel jelölt hangnak mi az igazi és eredeti kiejtése, világosan mutatja — egyebek között — két török eredetű szavunk, t. i. a tenger és tengely, melyeket törökül így írnak: yxCüo vagy VAXO illetve JXsJ és tingiz, tengiz, illetőleg dingil-nek ejtettek és ejtenek, a mint a magyar alakok is bizonyítják. — Későbben az egyik török dialektus ezt az eredeti ng-t n-xé, másik pedig y, g-xé fejlesztette. Pl. eredeti angla- (érteni) = ruméliai anla-, azerbajdsáni anla-, anna-, erzerumi agla-; eredeti banga (nekem) = ruméliai bana, azerb. bana, vagy mene, erzerumi baga; eredeti sanga (nekedl = rum. sana, azerb. sana. vagy sene, erzerumi saga; eredeti donguz (disznó) = rum. doyuz, donuz, tebrízi doyuz; eredeti singiz (vagytok) = rum. siyiz, siniz,
