Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Adatok a magyar nyelv és helyesírás történetéhez 132

ADATOK A MAGTAR NYELV ÉS HELYESÍRÁS TÖRTÉNETÉHEZ. 147 zadból jóformán csupa Λ-val írott alak fordul elő (v. ó.: 1055-ben : hodu, holma, liarmu, hig, hel, humuk, hurhu, 1086: hassag, hotar, 1109: er hat, 1138: holut wag stb., de: 1086: churchufeu, 1113: Chetmich, később Hetmih, ma Hetmény Nyitra m.-ben, ugyanilyen Chimudi, Himud: Himód). 2. Arra a kérdésre, hogy a eh: h minő hangot jelölt, körülbelül a következőt felelhetjük: aj A szavak azon részében, a melyben ma h az ejtés (v. Ö. szó eleje: 1055 : holma, harmu, HB. chomuv, szó belseje : Michal : Mihály, HB.: mulchotia, ozchuz stb., v. ö. SZINNYEI olvasását, M. nyelv

5 71—73.), h volt a XI. században is (tehát nem/). bj A -cht- > -ht- > -jt jelölésnél -χ-, -•/- volt a hang (magas hang után -χ, de mély hang után -χ; ν. ö. SZINNYEI, NyK. XXXI. 470. 1.). ej Szó közepén néhány, nézetem szerint török eredetű szóban (v. ö. szár, Bács, ser: sír, bátor stb. zöngés .gutturahV [mediopalatalis] spiráns: γ volt a hang. d) Szó végén zöngés ,gutturalis' [mediopalatalis] spiráns γ ejtés lehetett: α) A török jövevényszavak egy részénél (v. ö. enech: ünö; talán bizonyíték a bessenyö név is, a mely görög forrásokban πατζινακΐται alakban jelenik meg, szlávokban pecenégi, nomin. pecenég'b, latinokban Bassi, Bisseni mellett: pezenegi, pezeneigi, v. Ö. GOLUBOVSKIJ, Pecenégi 34.1.; 1086: ad rus Bessenorum, Leg. s. Steph. mai. 14. §: Bissenos, Bessorum, Leg. s. Steph. min. 7, 8. §: Bissenorum, Hartv. 15,17. §: Bessos, Bessorum, Leg. s. Lad. 6. § : Byssenorum ; ANONYM. 25: a picenatis, 57 : Bissenos, Byssenorum stb.: v. ö. BADLOFF, Phon. 180. 1. A török jövevényszók más része •k-n végződik nyelvünkben: árok, bicsak, homok stb.). β) Az -ó, -Ö-végű igenevek egy részénél. Ennek az ejtésnek aztán szabályos folytatója az u, ü utóhangú diftongus (mélyhangúaknái : -au, s ezen a ponton összeesik más -a^-kkal, s velük fejlődik -ou, -ó-vá; nb. a székelyek közt hallható tau, sau, jau újabb fejlemény, v. ö. Nyelv. füz. 13 : 25.) s végre a hosszú magánhangzó. MELICH JÁNOS· 10*