Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Thúry József: A XIV. századbeli oszmán-török nyelv - 148

A XIY. századbeli oszmán-török nyelv. (Első közlemény.) A török népek közül — mint tudjuk — Kis-Azsiában legelőször a Közép-Ázsiából származott szeldsukok alapítottak birodalmat a XI. század második felében. Birtokukban volt majdnem egész Kis-Azsia, — kivéve a bizánczi császársághoz tartozó északnyugoti partvidéket, továbbá a trapezunti császárság kis területét északon és Ciliciát a délkeleti részen. Nyelvüknek emlékei csak a XIV. századból maradtak reánk, a mikor az egységes szeldsuk birodalom már több, kisebb-nagyobb önálló tartományra volt szakadva, melyekben egymástól teljesen független szeldsuk bégek uralkodtak. Az eddig ismeretes szeldsuk nyelvemlékek, melyek a szeldsukok lakta területen élt és írt szerzőktől valók, a következők : 1. A híres DSELÁLEDDIN RUMI fiának, a Koniában élt SZULTÁN VELEDnek Rebdbndme ez. munkájában levő, vallásos tartalmú költemény, összesen 312 sor, az 1305—1312. évekből. 2. Ugyanennek egy másik török költeménye, melyből azonban csak öt sornyi töredéket ismerünk.*) 3. A Kirsehir városában lakott ASIK pasának divánja vagy helyesebben Garíbnáme ez. vallásos munkája versben, az 1330. évből. 4. Az 1340. évben kelt TEZKERET-ÜL-EVLIA, a mely egészen más munka, mint a csagatáj nyelven ujgur írással 1436-ból fenmaradt Tezkere-i-Evlia. 5. A Turkesztánból beköltözött Sejkh Elvánnak «Gülsen-i-ráz» (a titok rózsaligete) czímű, persából fordított verses műve, a XIV. század közepéről. 6. Végre *) Ezt már közöltem a Török nyelvemlékek a XIV. század végéig ez. akadémiai értekezésemben (Ért. a nyelv- és széptud. köréből. XVIII. köt. 7. szám, a 26. lapon).