Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Adatok a magyar nyelv és helyesírás történetéhez 132

ADATOK A MAGYAK NYELV ÉS HELYESÍBÁS TÖETÉNETEHEZ. 145 Wacil = Vászoly), jogunk van feltenni, hogy a szó helyes alakja a XI. század végén, XII. elején *jaufcedeeh (később *joufcedeh, *jofcedeh; szóközépi ó-ra v. ö.: ANONYMUS: Souyou, később Soyou, Soio | nb. *jachfcedech valószínűtlen) volt. A szó külömböző kéziratokban vándorolva XV., illetve XVI. századig a felismerhetetlenségig tollhibás alakká lett. S ha már most az enech: ünő, meneh: menő alakokkal összekapcsoljuk, kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy az összetétel utótagja mai nyelvünkön : szedő.*) A joccedeth tehát valójában a «rerum... collectoro fordítása. Az a)—f) alatt felsorolt példákon kívül más hasonló adatokat nem ismerek (nem tartozik ide Elleh, 1. ellik alatt Oki. szót., Elseh Nyr. II. 16. hibás alak Elleh helyett). Összefoglalva az eddig mondottakat, török jövevényszavaink egy részének szóvégi mai -d-, -ó'-je, valamint az igenevek egy részének -ó-, -ó'-je a következő jelölésbeli fokozatokat tünteti fel: •6 : gör. -αγ [ lat. *-ach, -ah ( ... | ... -ó': gör. ?-αχ | lat. -ech, -eh \ ee | e. Az -ee, -e jelölésbeli fokozatoknak az -ó-sorban *-aa, -a volna a megfelelője. Látszólag van is rá példa a Gyulafehérvári Glosszák walacnok, maiaknak (kétszer = valóknak, Apor-k. LXI. zsoltár 6, 10: vala bizon), s a Münch.-k. méltac, meltakat (Luk. XXI. 36, XXIII. 41 : méltók, méltókat) adatában. Ε példákat ugyanis úgy lehetne felfogni, hogy régebbi *valach, *valah, *meltach, *meltah alakok maradványai. Az -a(a)ch, -a(a)h : mai -ó, -ő megfeleléseknél aztán lehetne hivatkozni a következő analógiákra: holló: vog. χηίαχ, stb. | tapló : vog. tapL··/, täpldy \ oláh = a csángóknál valá (MTHZ.), a székelyeknél alá (Nyelvész, füz. 13 : 30 | Pásztó = ANONYM. 33. cap. és Váradi reg.: paztuh J ráró = cs. t. rároh, ugyanígy t. hajdúeh, fat'uch, v. ö. lapú: lopúch || Imre, Ό étre, Hedre, Őrli = régibb alakok: Imbreh, Detrich, HedreJi = v. ö. ném. -rich (a szláv szóvégi h eltűnésére v. ö. VÜK, Srpske nar. poslov. XII—XXVI. 1.), Vétye = Váradi reg.: Veytech. *) Ε fejtegetés meg volt írva, mikor NAGY GYULA, a Századok nagyérdemű szerkesztője arra figyelmeztetett, hogy a szót ő is, PAUER is nagyjában hasonlóan fejtették meg. NAGY GYULA szerint (v. ö. Corpus juris hung., szerk. MÁEKUS D. 1899, I. 83.) a joccedeth = jogszedőt, míg PAULER szerint, a ki azt állítja, hogy a Thuróezy-kodexben joccedech-nek van a szó írva, a szó «jók-szedők»-nek olvasandó (A magyar nemz. tört. I. 568.). Nyelvtudományi Közlemények. XXXIV. 10