Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Adatok a magyar nyelv és helyesírás történetéhez 132

142 MELICH JÁNOS. FEJÉRPATAKY, Kálmán kir. oki. 33. 1., GYOMLAY szerint az Orsz. Lev. szövege olvashatatlan s teljesen hibás), s akkor latinos átírásban zamtav, zamtav volna a szó, a mi megfelelne a későbbi zamtou, zamto XI. századi írása módjának. 2. Lehetséges, hogy a aairuay tollhiba csa^a/ helyett (v. ö. alább: Tsva^: Jenő, azah: aszó) vagy (de ez legkevésbé valószínű) 3. <m\sxa8 helyett (ez utóbbi azért valószínűtlen, mert az s = oo, tehát lat. u; a szó tehát aa^raou volna). Mind a három lehetőséget azonban lerontja az a tény, hogy a mi a görög kútfőkben y-val van írva (v. ö. Hayázbov, Sáyap), az a latin emlékekben -eh-, -ft-val van jelölve (v. ö. Bachaf, Bahac, Baach, Bach: Bács). Márpedig találunk olyan latin betűkkel írt ró, -ő-végű magyar szavakat, a melyeknek a végén eh, h szótagzárást jelölő betű van írva (v. ö. itt b) c) d) ej eseteket). S ez a jelölés megmagyarázódik a görög y-nak újgörög ejtéséből. Az újgör. Y hangértékéről SiEVEES-nél (Phonetik4, 322. §.) ezt olvassuk: «Dem [vorderen gutturalen] x' entspricht als stimhafter Correspondent das 3' = neugriech. y. Es ist der Laut, den man in Norddeutschland für inlautendes g nach a, o, u z. B. in Tagé, Bogén hört (im Auslaut spricht man ganz diesem 3' entsprechend stimmlos x': tax', böx'n. E szerint az újgör. y-valjelölt hang zöngés ,gutturalis' [mediopalatalisj spiráns (v. ö. SZINNYEI, M. nyelvhasonl.2 16. 1.; BALASSA, M. Fonetika3

97.). b) Aszó. 1055: postea nogu azah, u. o. ragozva: fizeg azaa (későbbi írásos alakjai: ozou, azow, azo, 1. SZÁM. ZOLN. Oki. szót.). SZAMOTA szerint a szó az asz-ni ige származéka, míg GOMBOCZ azt bizonyítgatta, hogy a szó török jövevény (Nyr. XXIX. 54: kirg. asü, tölös. sor. a£ik, tel. azü; ez ellen az egyezés ellen szól az sz és £ megfelelés). c) Menő. 1055: feheruuaru rea meneh hodu utu rea | 1337 : Bethlembe mene wlcha | 1401 : Chabara mene wth ... Iwan feldere mene wth | 1412: Alfalura ménében (v. ö. SZÁM. ZOLN.: Oki. szót.) j Schlágli szój.: gáton mene vth. A XV. századtól menew írás is előfordul. Az 1055-i meneh adatra megjegyzem, hogy ez oklevélben még egy -eh végű szó fordul elő, s ez a Woiteh személynév. E szó összetett szó, melynek -téch: szlovén-horvát -teh (v. ö. NyK. XXXIII. 334.) az utótagja. Olvasni -teh- vagy -téh-nek olvasandó. d) Ünő. KÉzAinál Hunor és Magor édesanyja neve Eneth-