Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Adatok a magyar nyelv és helyesírás történetéhez 132

ADATOK A MAGYAR NYELV ÉS HELYESÍRÁS TÖRTÉNETÉHEZ. 141 simile) | Münch.-kód.: való (facsimilén, ZOLNAI, Nyelveml. 124.1.) ! Orth. Vngar. 1549. évből: 4. 1.: alsó, olló, ontó stb. A magashangú szavaknál a szóvégi -ó legrégebben -eu (-ev)~ val van írva (v. ö. SZAMOTA-ZOLNAI: Oki. szót.: fertő: 1055: ad barmu ferteu, 1193, 1200. k.: ferteu, 1217, 1412: fertev \fÓ: 1055: sar feu, 1086: ehurcbu feu, 1109: scigetfev | v. ö. még: 1198: cum ma filia nomine emelev, u. o. cum uxore fcereteu | KT. szál.: fceretev, KT.: fceglev). Ez a jelzés eltart a XIH. század végéig, akkor azután a XVI. század elejéig túlnyomóan -ew a jelzés (v. ö. 1333, 1472: fertew, ferthew, 1261—1480: few, 1476: Ewzfew | Ehr.-k.: ehellew stb.). Ez -ew jelzés itt-ott váltakozik a puszta -w-vel (v. ö. Schlágli szój.: cheuelw, emlw; 1266: fw — fö, fej). A XVI. században fellép az -eo, -o jelzés, a mely utóbbiból való a mai ő (v. ö. Orth. Vng.: tömlő, szőlő, 1545 : ferteo stb.). A mai szóbelseji hosszú -o nagyjában ugyanezen jelölésbeli fokozatokat mutatja (v. ö. SZÁM. ZOLN. Oki. szót.: Kőris: 1055: Keuris, 1240. kör.: kevrus heyg, 1411 : Kewres, 1426: kwrus, 1507 : kewrews fa | koros fa, NySz. | HB. timnucebelevl stb.). A szóvégi -ő jelöléseméi csak egyet kell megemlítenem, s ez az, hogy az -ö helyén itt-ott -e betűt is találunk, pl.: csengő?: 1295: chevge, 1467: ferthe hel (SZÁM. ZOLN. Oki. szót.) | Schlágli szój.: zivle (szülő), terernthe (teremtő), neze (néző), verefen (verőfény), eueze (evező), belche (bölcső), eb zele (eb szőllő) stb. B) Szóvégi -ó, -ő (só, -Ő) : a) Szántó. Ismeretes dolog, hogy Szent István királynak görög nyelvű adománylevele az 1109. évből való másolatban (két példányban) ismeretes. Az egyik példányt a M. N. Múzeum levéltára őrzi, a másikat az Országos Levéltár. A múzeumi példányban (v. ö. GYOMLAY GY. : Szent István veszprémvölgyi donatiójának görög szövegéről 12, 17.1.) kétszer fordul elő aa^táf, aájj/caf birtok (((esetleg aajAOtocY-nak is olvashatni» írja GYOMLAY), a mi a latinban zamtou-nak van írva (v. ö. A) c) alatt). Ennek a falunak Veszprém megyében kellett feküdnie, s tényleg CSÁNKI müvében találunk erre útbaigazítást (v. ö. CSÁNKI, III. 251. 1.). Mi lehet már most a aajvcáf, aá\ixa.*( («esetleg oa(ioraY»)-beli -a?? Erre három lehetőséget hozhatok fel: 1. A aa^Tá-jf, oá^taf alakokat másolási hibának lehetne tartani oa\sxoLV> helyett (v. ö. hogy állítólag az Orsz. Lev. példányán oa(j.tov, oavarov olvasható,