Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Adatok a magyar nyelv és helyesírás történetéhez 132

136 MELICH JÁNOS. s akkor az Abrány nem ide tartozó példa. 2. Lehetséges azonban, hogy ezen szó -a-ja -aha- > -aa-n keresztül lett a'-vá a mi nyelvünkben. Ezt látszik bizonyítani az a körülmény, hogy legrégibb hiteles emlékeinkben ez fordul elő: 1079—80: Ábrahám (v. ö. FEJÉRPATAKY, Oklev. II. István korából 7. 1.), 1200. tájáról való oki.: Abraam (muz. levélt.), HB.: abraam. Az eddigiekből kétségtelenül kitűnik, hogy néhány jövevényszóban a mai hosszú -á- eredetileg -afa-, -acha-, -aha-, -aa- volt. E hosszú á tehát két szótagból eredt. Megjegyzem, hogy az olyan adatokat, mint Johannes, Joannes: János, valamint savanyú: sónyó (a hol -ava- < ó, ugyanígy -eve > ö: tő, vő) szándékosan mellőztem. (3) Magashangúak. a) Tuhutum: Tétény, Tétény, 1. feljebb. b) Léi. Pozsonyi krónika: Lehel (v. ö. M. FLORIANÜS, Fontes dom. IV. 23; ez alakváltozat előfordulása helyére KARÁCSONYI volt szíves figyelmeztetni, s egyúttal arról is értesített, hogy «Nem Lehel, hanem Léi» czímen régóta czikket akar írni, de egész a mai napig szándékát nem valósíthatta meg), Képes Krónika: Leél, ANONYMUS : Lelu, St.-Galleni évkönyvek: Lele (PERTZ, Mon. Germ. SS. I. 79.), KÉZAI : Lel. Ha már most figyelembe veszszük, hogy a mai komárommegyei Ersek-Le'Z és Nagy-LáZ község nevét szintén Leélnék is írták (v. ö. CSÁNKI, III. 506.), s ez az -ee- nem hosszú -á-t jelölő jegy, mert a mai hosszú é régen vagy e-vel, vagy ei (ey)-Yel volt írva, ha továbbá eszünkbe juttatjuk, hogy Biharmegyében még a XVI. században virágzó család volt a LáZfy család (KARÁCSONYI értesítése), akkor bátran állíthatjuk, hogy Lehel, Leél, Lel mai nyelven Léi (említve már SÁNDOR I. Sokféle VIII. 199.). E szóban tehát a hosszú é -ehe- ;> -ee- > -e-nek volt írva. Tekintve azonban, hogy az -á-nál az -aha- régibb foka -acha-, tekintve, hogy a mai -h- XI. századi jegye -eh- (1. alább), bátran feltehetjük, hogy a Léi szónál az -é- helyén a legrégebben -eche- volt. Ez az e jegy zárt közép é, a mely váltakozik az ó'-vel (v. ö. Tuhutum és Techtun). A Tuhutum: Tétény, Lehel: Léi alapján tehát azt állítom, hogy a két, kétségtelenül idegen eredetű személynévben az -e-nek a latinbetűs írásban a következő jelölései voltak: -uchu- (u = ö hang, változat: *-eche-, -e- = é hang), -uhu- (-ehe-), *-uu- (-ee-, két szótag, és nem hosszú ö vagy é).