Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Adatok a magyar nyelv és helyesírás történetéhez 132

ADATOK A MAGYAR NYELV ÉS HELYESÍRÁS TÖRTÉNETÉHEZ. 135 NyK. XXXIII. 329.), épúgy hívhattak mást Bahac = Bács-n&k is. Az -aha- jelölés után a következő fok az -aa-, s végül az -a-. E fejtegetéshez még csak azt jegyzem meg, hogy a XI. és XII. században a hosszú m. eí-nak a volt a jegye. A Bács szó á-jánál tehát a jelölésbeli fokozatok ezek: gör. -afa-, lat. -acha-, -aha-, -aa-, -a-. b) Szár. A veszprémi apáczák 1109-i görög alapítólevelében SaYápppusv (2-szer fordul elő a MP.-ban, v. ö. GYOMLAY, Szent István veszprémvölgyi donatiójának görög szövegéről 11, 12. 1., az OL.-ban állítólag SafapPpev, SaYapPpiev olvasható) faluról van szó. A latin átiratban a falu Zaarberin-nek (v. ö. MP., OL.) van írva, később pedig Zarberen-nek (CSÁNKI, III. 222.). Mivel ezt a falut ma Forösberénynek hívják, jogunk van feltenni, hogy a görög aayap-: lat. zaar, zar itt «vörös»-et jelent. Eredetére ez a szó aligha egy azzal, a melyet a Beszterczei és a Schlágli szójegyzék így értelmez: «croceus — zarr>, s a melyhez SZAMOTA (NyK. XXV. 162.) ezeket az oklevélben' adatokat közli: «1332-ből: equum sar colorem, 1357-ből: duo equos suos zeg et zar coloris». A «calvus» jelentésű szár-hoz is alig van köze a szónak, a mely szár szó kicsinyítő képzővel ellátva Szegszárd város helynevében van (v. ö. Simonis de KEZA II. 4: Béla «in suo .. .. manasterio dicto Steugzard [sajtóhioa lesz: Sceugzard h.] sepelitur. Hic enim caluus erat, et colore brunus, propter quod suum monasterium diminutive, sicut erat ipse corpore dispositus, sic uocari iussit». ENDLICHER, Mon. Arp. 116. 1.). A Bács hosszú á-jánál felhozottak alapján a m. «vörös»-et jelentő szár szónak, melynek eredetéről mit sem tudok, következő, történeti sorrendben feltehető írott alakjai voltak: gör. acxfap: lat. *zachar, *zahar, zaar, zar (szár). c) Bátor. SZAMOTA-ZOLNAI Oklevélszótára 1138-ból (1329. évi átirat alapján) Bahatur (olv. Báhátor) személynevet közöl. Kétségtelen, hogy idevaló az 1086-i (Oki. szót. szerint: 1095.) oklevél Buatir (pellifex) személyneve is. Ha már most figyelembe veszszük, hogy a mi bátor szavunkkal egyező alakok közt háromtagúak is vannak (v. ö. oszm. behádir : athléte, héros, brave, courageux, mong. bayadur, orosz bogatyrb, kisor. bohatyih), feltehetjük, hogy bátor szavunk á-ja eredetibb -acha- > -aha- > -aa-ból való. d) Ide sorolom végül Abrány nevű helyneveinket, a melyek kótfélekép magyarázhatók: 1. Lehetnek e nevek az ol. Abramo alakból való átvételek (v. ö. 1141—61. és 1171. átírt oki.: Ábrám),