Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - VIII. 12

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 13 régibb Juraj), lengy. Jerzy (Jurás, Jurga, LINDE), szorb Juri, Juro. A gör. kel. vallást követő szlávok közt: Georgij (szerb oklevelekben : Gjurgj, Gjura, Gjuras, ma Gjuragj is, bolgár népdalokban : Gergi, Gjúrgjov den, Gergev dan, Gergjuv dtni., Arkív VIII. 268, 273, 281, 282, Gergjov dent, Sbornik XVI—XVII. 2, 22. 1., Gjora, Gjorga, Diurdéo, Sborn. XV. 194, 195.). A magyar György a maga o-jével német Jörj (v. ö. Jbrgen) mása, s a 7-ből, a mely vulg. latin kiejtésen alapuló hang, a magyarban lett a gy, A lat. eo, ol. io a magyarban nem válik ö-vé (v. ö. Tivadar, ellenben nem olasz Lénárd). Hektor: 1111: Hector filius Vlfodi; — lat. Hector, ol. Ettore.. Hasonló nevű ember a cseheknél 1234-ben (EBBEN, Eegesta). Herneiis, v. ö. Erneus, Emel. Heródes; -— lat. Heródes, gör. f

Hpw57]c, ol.

Erode, t., cs.,. hazai szlov. Heródes, stájeri szlov. Herodeí (Jézus moje poz. 112, 113.1., TKUBEB-DALMATiN-féle bibliafordítás: Erodes), lengy. Herod; a gör. kel. szláv fordításokban Irod%, Irudi, a név, ebből az alakból való a bolg. kath. bibliafordítás Irud-ja., valamint a dalm. horv. (v. ö. Bad CXXXVI. 143.) és a DALMATiN-TBUBER-féle glagolita horvát Irud is. Herodids; — lat. Herodias, cs. Herodids. Illés: 1055: Signum Hdie comitis; 1086: In Cupan . . . equites Helia (v. ö. ugyanebben az oklevélben: Hela pastor subulcorum, talán szintén kiadásbeli hibából Helia, helyett), 1141— 61: Elias, 1237: per Elyam; Marg. Leg. 197: Sorör Eliana (lehetséges, hogy a Marg. Leg. 207. lapján levő Hylys, valamint az 1141—61 i átírt oklevél Ilis nevű embere szintén ide tartozik); — lat. Elias, Helias, cseh Éliás, Helias, hazai szlovén Elijas, délszláv és gör. kel. szláv Ilija. A név el volt terjedve Csehországban, Dalmácziában (v. ö. EBBEN, Eegesta és JIRECEK, Die Rom. I. 08, 2. rész 35.). A mai magyar Illés olaszos kiejtést visszatükröztető forma az -11- miatt, a név legrégibb formája azonban Helias, Elyas (v. ö. Oki. szót.), s az Illés későbbi, XIV., XV. századi alak (v. ö. Münch.-k. Illés). Mindkét esetben azonban róm. kath. közvetítés, gör. kel. alakból talán Hlye volna a szó (v. ö. Maros-Z%e,. Turul X. 96.). Ilona: II. Béla keltezetlen oki.: Eege Béla et eius uxore regina Elena; Marg. Leg. 75, 287: soror Elenanak; Oki. szót. r