Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - V. 45

58 MELICH JÁNOS. ^parouik MaNkTHfck = és ennél jelen volt Bélhanic Bogdán Santic Dragos (1366-diki bosnyák oklevél, ugyanígy egy 1370-diki oklevélben, v. ö. SURNIM, Hrv. spm. 84, 86.); 2. Ebből a jelentésből, kogy «jelen volt» fejlődött a második jelentés, az t. i., hogy a ki ennél vagy annál a pernél, adás-vevésnél jelen volt, egyszersmind tanúsítja az illető ügy ilyen vagy olyan állását; e második fokozaton tehát a pristav = testis, tanú; erre számtalan példa van; egy 1395-diki bosnyák oklevélben egy bosnyák nemes ember a «tanú)> s mint ilyennek pristav a neve (v. ö. DANICTC : Ejecnik); a horvát glagolita emlékekben gyakori ez a «tanú» jelentés, pl. 1403-ban : na to bise pristavi (másutt bise tomu svédoci v. ö. SURM. Hrv. spom.) = erre tanúk valának. A horv. glagolita oklevelekben ((tanú)) jelentésben 1403-tól a magyar eredetű aldomasnik is fordul elő (v. ö. SURM. Hrv. spom. 106, 135, 140, 191. stb.); 3. A pristavb-nak «tanú» jelentéséből fejlődött a harmadik jelentése, mely szerint a pristavb = a bíró segédje, az Ítélet végrehajtója, in judicium vocans. Ilyen pristavb csakis jó, becsületes és hitelt érdemlő személy lehetett (v. ö. JIREOEK, Arch. XXII. 181.), s mint ilyen hivatalos közeg számtalan adatban van meg a szó bosnyák, horvát és dalmát oklevelekben, törvénykönyvekben, statútumokban (v. ö. NOVAKOVIC : Zak. Stef. Dusana, DANICIC : Ejeén., SURM. : Hrv. spom., Statut Vinod. és Stat. Polic. Monum. IV., STULLI szótára). —• A pristav szó legrégibb előfordulása az általam ismert anyagban 1250-re vihető vissza (v. ö. SURM. Hrv. spom.), EACKI szerint azonban horvát emlékekben előfordul a szó már a XI. században (v. ö. Ead XCIX : 110.), s ép így a mi legrégibb okleveleinkben is. A bosnyák-horvát-dalm. pristav tehát szórói-szóra egyezik a m. poroszló jelentéseivel is, a mi poroszló-nk itt is ugyanolyan jogi műkifejezés és semmivel se több, mint a magyar, s ezért a mi poroszló-nk e nyelvek valamelyikéből való. Hogy melyikből való átvétel, erre a hangtan felelhet. A szlovén ós a horv. nyelvben a pri gyakran pf-nek hangzik, a szlovénben is, a horvátban is pl. prinesu helyett prnesu-t mondanak, s erre a legrégibb adatunk 1275-ből való (v. ö. SURM. Hrv. spom. 10—67.). A pristav is egy horv.-szlov. prstav-ból való lesz; megmagyarázható azonban a szó a pri-hől is (v. ö. beretva, borotva: britva stb.). A jelentések alapján tehát tagadtam a m. poroszló bolgár •