Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - V. 45

54 MELICH JÁNOS. NySzót.: porozló avagy hóhér Kaz. k., ugyanígy Gyöngy, szót.; a szláv fordítások közül «hóhér»-ral fordítva e hely KUZMICS nál : hohár, cseh-tót-lengy. hat, hazai paul. bolg. ubesilnik, a többi emlékben : mucitel, muéenik, trinog, istjazatelh, officijal, bérié szavak állanak). Az újtestámentom Máté XVIII. 34.-béli szövege ismétlődik Máté V. 25. és Luk. XII. 58. alatt, itt azonban a Münch. k.-ben nem poroszló, hanem zolga és getrő olvasható. Az óbolg. emlékek e helyeket sluga-va\ adják vissza, míg a külömböző szláv emlékekben praktor% (v. ö. gör. %páxz(úp, Nik. ev., Star. XXIX. 18, AMFILOCHIJ III. 179. szerb emlékekben npajfTop'k, Arch. XXII. 180.), bérié (szlov.), porkoláb (hazai szlov.), hlapec (osztr. szlov.), sluga, istjazatelh, drab (tót), dvornik (Truber). pazator (hazai bolg. paul.), osavul (kisor., v. ö. kisor. osaul, ZELECHOWSKI) szavak olvashatók. 2. Az ótestámentom legrégibb magyar fordításában, a Bécsik.-ben szintén van szó poroszló-vól, a hely ez : Dan. III. 4: Bécsi-k.: a' porozto erőfsen vuőlt uala = Vulg.: praeco clamabat valenter; e részre v. ö. Schlágli szój.: praeco = porozto (VERANCSics-nál: prseco = hirdeteü). Ez ótestamentumi részt nem tudjuk összehasonlítani óbolg. textusokkal, mert ilyenek nincsenek; későbbi gör. kel. szláv, valamint a CIRILL és METHOD-féle nyelv alapján fejlődött emlékekben e helyen a m. porosztő-nak propovidhnikb felel meg (v. ö. Ostrogi bibi., BERCIC, Ulomci, DANicic-nál: glasnik). A lat. praeco előkerül II. Péter II. 5.-ben is, s e helyen a gör. kel. szláv emlékekben szintén propovédhnik'b olvasható (v. ö. Ap. Sis., Hval. ruk., AMFILOCHIJ III. 2, 105, kisor. ford.: propovidnik). Ez adatokból szabad azt következtetnünk, hogy a praeco : porosztó egyh. szláv neve propovédhnikh. A róm. kath. és egyéb szláv emlékek a praeco-t sel-lel (DALMATIN), dvornik-k&l (isztr. horv. JAGIC, V. Ö. TRUBER : Luk. XII. 58: dvornik: poroszló), placar-ml (Spal. BERNÁT), posol (v. ö. sárospat. lengy. bibi. Józsue II. 3.) szóval fordítják. Az eddig tárgyalt jelentéseken kívül a magyar emlékekben a poroszló «lictor»-t (v.ö. NySzót. és DELLA BELLA :raguz. horv. ustav =s lictor) és «apparitor»-t is jelent. E két jelentés a bibliában szintén előkerül, még pedig a következő megfelelésekkel: 1. Apóst. csel. XVI. 35 : Vulg.: miserunt magistratus lictores