Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - V. 45

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 53 Poroszló. A régi m. porosztó, poroszló jogi mükifejezés, s mint ilyennek kell kutatnunk az eredetét is. A m. poroszló-iól HAJNiK-nál (A m. bírósági szervezet és perjog 155. 1.) ezt olvassuk: «Az írásbeliségnek a perben sokáig teljes hiánya, valamint az a körülmény, hogy az Árpád-korszakban a percselekvények jelentékeny része, nevezetesen a bizonyítás, a bíróságon kívül ment véghez, okozták, hogy minden bíró szorult oly hiteles közegre, ki ezekről neki, esetleg másoknak is, bizonyságot tenni és a bíróság határozatai és rendelkezései végrehajtását eszközölni alkalmas volt. E közeg volt a poroszló. Mindenkinek tehát, ki hatóságot gyakorolt, volt egy vagy több poroszlója ... A poroszlók. . . rendszerint állandóan alkalmazott tiszti közegek voltak*. A poroszló tehát a bíró segédjének, első sorban a tényt tanúsító hiteles személynek a neve volt. A perbeli eljárásnak, különösen az írásbeliségnek fejlődésével a poroszló tiszte is változáson ment át. Első szerepében, mint tényt tanúsító hiteles személy a XIV. század elején a magyar jogéletből végkép eltűnik (v. ö. HAJNIK, U. O. 159.), a szlavón-horvát vidéken azonban továbbra is megmarad. A mi emlékeinkben ERDUJHBLYI fejtegetései szerint a XIV., XV. században a poroszló az «ítélet végrehajtója)) (Századok, 1897.). Ezek szerint a m. poroszló-nak jogi műnyelvünkben két jelentése van : 1. tényt tanúsító hiteles személy; 2. az Ítélet végrehajtója, kihirdetője. — A szóról magáról régóta tudjuk, hogy a szláv nyelvi prístav-ból való (v. ö. HAJNIK, U. O. 155.), csak az a kérdés, minő szláv nyelvből való átvétel. Az átadó szláv nyelvben a pristav-riSbk jogi mükifejezésnek kell lennie, s meg kell lennie a magyarban levő mindkét jelentésének. A magyar bibliafordításokban, a melyek a XIV. századnál fiatalabbak, a poroszló csak a fentebb vázolt történeti fejlődésbeli jelentések közül a második használatban fordul elő. A hely ez: 1. Máté XVIII. 34: Münch.-k.: megharaguan 6 vra ada 5tet a' poroztocnak, Jord.-k.: az porozloknak, Kár.: a hóhéroknak = Vulg.: tradidit eum tortoribus \ gör. TrspéSwxsv áotov zolc, paoavtotaí? = Assem.: prédasfcb i macitelem'b, Zogr., Mar.: MÍ¥ÍYHTÉAÉM*K, Sav. kn.: M^YHTÉAk/Wk. A Münch.-k. poroszló-]^ a. m. az itélet végrehajtója (v. ö.