Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Halász Ignácz: A magyar szófejtés és történeti fejlődése - 1

44 HALÁSZ IGNÁCZ. zánk nem valamely szláv nyelvből, hanem törökből, németből, olaszból került. Egyező szavak, melyek magyarban, szlávban is idegenek és nem lehet eldönteni, hogy egyenesen szlávból jöttek-e vagy valamely más nyelvből: csákány (t. cakan), szl. cekan (mind a kettőből lehet), kocsány (t. kocán, szl. id.), tányér (n. taliér), istáp (n. stáb), LESCHEA a német stab-ból származtatja, naspolya (egyform. lehet ol. nespola, szl. nesplja), malom, molnár (lehet szl. mlin, mlinar, de ol. molinó, mulinaro is). Határozottan török eredetűek azonban: árok, báj, bélyeg, bicsak, bot, kapocs, kard, komló, kender, korsó, kobak és kupa, néne, sátor, szárcsa, szórnak, túró, túzok, tükör, zsidó. Határozottan németből került: abruta (LESCHEA latinból), harcz, mester (L. ném. meister), pántlika, \ostély (L. németből), rúd, szoba (L. németből v. szlávból), torony (L. nem dönti el, német, szláv-e). — Olasz származásúak: bojtár, gesztenye (L. latinból), csutora. — Magyarból mentek át az egyes szláv nyelvekbe : csap (?), hiba (?), koldus és koldul, odú, teher (?), úr, vizsla. Tehát MIELOSICH a hibáztatott szavak java részét LESCHEÁ-tól készen vette át és nem birálta meg kellően. De néha LESCHKA még jobban sejtette a szavak eredetét (v. ö. a német elemeknél). MIELOSICH összesen 956 szláv elemet sorol föl a magyarban. Ezek közül több mint száz van olyan, melyekről biztossággal ki lehet mutatni, hogy semmi közük a szlávsághoz. A megmaradt 800-on fölüli szláv szóknak egy jó része olyan, hogy a magyar irodalmi nyelvben ismeretlenek, sőt még igazi tájszavaknak sem tarthatjuk őket, mert csak egy igen kis kör, esetleg egy-két falu népe, mely szlávokkal együtt lakik, érti őket. Ilyenek pl. beláka, bodács, gagy, izlot, korittó, taráta (ez utolsó Zalában) stb. Vájjon tekinthetjük-e az efféléket a magyar nyelv igazi elemeinek, mikor még az irodalmilag képzett és a nyelvjárások kincseiben is jártas ember sem ismeri. Ilyen szó pedig 300-on fölül van MIELOSICH-nál. Ezeket is jórészt LESCHEA és DANEOVSZEY gyűjtéseiből vette. A 956 egyezésnek tehát, a mit MiELosiCHnál találunk, majdnem felét el kell vetnünk, egyrészt mert nem szlávból kerültek hozzánk, másrészt mert nem igazi elemei nyelvünknek. — MIELOSICH bírálata: Nyr. X—XII. VÁMBÉRY: «A magyarok eredete*), BALASSA Phil. K. IX. HALÁSZ IGNÁCZ.