Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373

436 KICSKA EMIL. Az Az Az Az Az Az Az a kit a köszvény bánt) | az (a ki e hasonlattal élt) a kinek adósa vagyok) | az (a ki e hasonlattal élt) a kihez több bizalmam van) | az (a ki e hasonlattal élt) a kiből derék ember válhatik) | az (a ki e hasonlattal élt) a kitől levél érkezett) | az (a ki e hasonlattal élt) a kire sokan haragszanak) I az (a ki e hasonlattal élt) a ki nélkül nincs mulatság) | az (a ki e hasonlattal élt). Mit tudunk meg ezekből a példákból? Megtudjuk legelsőbb azt, hogy az Összetett mondat csakugyan úgy oszlik két íőtagra, két szólásra, mint az egyszerű mondat. Továbbá azt, hogy ugyanazon szólás alanya is, állítmánya is lehet a mondatnak, hogy a szólásnak alanyi vagy állítmányi functiója nem függ sem alakjától, sem jelentésétől a szólásnak. A különbség csak az, hogy mint állítmány igésitve van (ámbár a példákban csak lappang az igésítő elem), azaz ige, mint alany változatlan marad, azaz névszó. Azért mondta ARISTOTELES, hogy aórá ;j.sv oov xa#' aótá Xs^ófisva zá pTj^axa. óvójiata kazi, hogy magukban, azaz igésítés nélkül, nevek az igék (ítepi spjj,. 3. fej.^Legvilágosabban látni ezt a főmondatban : az | az (van), helycserével: az (van) az, melyben ugyanazon szó alany is, állítmány is. névszó is, ige is ugyanazon mondatban. Ebből a főmondatból még azt is látjuk, hogy talán tévednek azok, a kik azt vélik, hogy «az alany a cselekvő személy fogalmából keletkezett)*. «Das üt das! und was ist das? dies sind die allgemeinen Kategorien, in denen sich dieses Denken (námlich das Denken des Urmenschen, oder des Kindes) bewegt», mondja STEINTHAL (Gramm. Log. u. Psych. 323.) s magam is azt tartom, hogy valami mutató szócska lehetett az első alany (s az első állítmány is). A személyjelentő szócskák már a mutató szócskának ültek a helyébe az efféle mondatokban: én \ az vagyok, te j az vagy, ő \ az (van); az j én vagyok, az \ te vagy, az ő (van), s a szerint alanyok, vagy állítmányok, a mint az alanyi, vagy az állítmányi mutató szócskának ültek a helyébe. Ha az első csoportban egyszerűsítjük az állítmányi szólást, a következő mondatokat kapjuk: A z (a ki e hasonlattal élt) | derültséget keltett A z (a ki e basonlattal élt) j a képviselő Azt (a ki e hasonlattal élt) j a köszvény bántja Annak (a ki e hasonlattal élt) | adósa vagyok Ahhoz (a ki e hasonlattal élt) ! több bizalmam van Abból (a ki e hasonlattal élt) | derék ember válhatik Attól (a ki e hasonlattal élt) j levél érkezett Arra (a ki e hasonlattal élt) j sokan haragszanak A nélkül (a ki e hasonlattal élt) | nincs mulatság. Történt-e itt más változás, mint az, hogy az összetett .mon-