Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373

MONDATTANI EGYENLETEK. 435 állítmányi mellékmondat; ebben a mondatban:•: az idők mohától nem félő, \ az az ember (van), a ki derék (van) attribútum a mellékmondat, azaz attributiv mellékmondat. A következetesség csak abban van, hogy a ki nem veszi számba a mutató szócskát, midőn mint névszó alanya a főmondatnak, nem szabad számba vennie akkor sem, midőn mint ige állítmánya a főmondatnak. KALMÁR és társai nem mérnek egyenlő mértékkel az alanyi és az állítmányi mellékmondat részére, ez az oka, hogy alanyi mellékmondat van szerintük, de állítmányi mellékmondat nincs. Az alanyi mellékmondat, ha számba veszszük a mutató szócskát, tulajdonkép attributiv mellékmondat. A ki tehát egyenlő mértékkel mér mind az alanyi, mind az állítmányi mellékmondat részére, annak vagy mind a kettőt el kell fogadnia, vagy egyiket sem. A névszónak, akár mint egyes szónak, akár mint egyszerű vagy összetett szólásnak igésítése nem épen azon módon, vagy legalább nem mindig azon módon történik, mint nagyobb világosság kedvéért az előbbi példákban történt. A nyelv sokkal simábban végzi ezt, a mennyiben onnan veszi az igésítö elemet, a hol legközelebb találja. E helyett: Az idők mohától nem félő j az (van), a ki derék ezt mondja: Az idők mohától \ az nem fél, a ki derék. E helyett: A derék (van) | nem félő az idők mohától ezt: A derék nem fél | az idők mohától. E helyett: Az e hasonlattal élő \ a* volt, a ki derültséget keltett ezt: E hasonlattal \ az élt, a ki derültséget keltett. A legáltalánosabb, azaz legüresebb tartalmú igékkel: van, volt, lesz stb. csak akkor igésít a nyelv, ha más ige nem akad a mondat tartalmában, vagy nem illik a mondat tartalmába. Pl. mikor e helyett: A képviselő úr \ derültséget keltett ezt mondjuk: A képviselő úr az (van) j a ki derültséget keltett. Ezek után az egyszerű és az összetett mondat különbségét így határozhatjuk meg: az egyszerű mondat egyszerű szólásokból áll, az összetett mondatnak egyik, vagy másik, vagy mind a két főtagja összetett szólás. Mert vannak oly összetett mondatok is, me-Iveknek mind a két főtagjuk összetett szólás. Pl.: Az (a ki e hasonlattal élt) | az (a ki derültséget keltett) Az (a ki e hasonlattal élt) | az (a ki képviselő) Az (a ki e hasonlattal ólt) j az (a kit a köszvény bánt) Az (a ki e hasonlattal élt) | az (a kinek adósa vagyok) Az (a ki e hasonlattal élt) i az (a kihez több bizalmam van) Az (a ki e hasonlattal élt) j az (a kiből derék ember válhatik) Az (a ki e hasonlattal ólt) | az (a kitől levél érkezett) Áz (a ki e hasonlattal élt) | az (a kire sokan haragszanak) Az (a ki e hasonlattal ólt) | az (a ki nélkül nincs mulatság). Avagy ranctiót (és helyet) cseréltetve a két főtaggal: Az (a ki derültséget keltett) | az (a ki e hasoolattal ólt) , "Az (a ki képviselő) | az (a ki e hasonlattal élt) 28*