Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Halász Ignácz: A magyar szófejtés és történeti fejlődése - 1

A MAGYAR SZÓFEJTÉS ÉS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE. 43 egybe. Mikor kiemeljük MIKLOSICH érdemét e kérdésben, az addigi munkálatok adatainak gondos megválogatásán kivül, különösen azt, hogy a hol lehetett, bemutatja az ószl. alakot, melyből a magyar szó került, egyszersmind több hibájára is utalunk. Tekintetbe kell vennünk, hogy MIKLOSICH nem nekünk, hanem a szláv nyelvészetnek akart szolgálatot tenni, midőn kimutatta, milyen elemek kerültek a szlávságból más nyelvekbe és viszont a többi nyelvekből a szlávságba. Tekintetbe kell vennünk, hogy MIKLOSICH a magyar nyelvet csak szótárból és nyelvtanból ismerte és éppen azért gyakran meg is tévedt. Több szó magyar jelentésével nem volt tisztában, nem ismerte a magyar nyelvtörténetet és ez okból is vannak hibás összeállításai (zászló, poroszló : zaslona, prusati. Az itt dűlt betűvel nyomtatott szókat MIKLOSICH LEscHKÁból vette kritika nélkül). Olyan szavakat is szlávból magyaráz, melyek csak a legújabb időben keletkeztek és a nyelvújítás csinálmányai (balga(tag), lakoma, várda). Sokszor magyaráz szlávból olyan szavakat, melyeknek a magyarban is megvan a maguk világos családfája, rokonsága (apad v. ö. apaszt, apály, aszat, v. ö. asz-ik, béles a bél főnévből, ecset: ecs-, ecsel, kaját: kajál, kajából; Kereng: kerül, kerít: mormol: morog, mordul; nódít: nógat, noszogat; rombol: rom-lik, ront; szipóka és szopóka: szúp-, szop-, szökcső : ered. szököső; tiló : tilol (török); zsurmóka : zsurol, zsurmol; szlávból magyaráz ilyen hangutánzókat mint kovakői, kodácsol, holott az effélék a különböző nyelvekben egymástól függetlenül is fejlődhetnek. Nem veszi MIKLOSICH számba, hogy sok nála összevetett szó, ha nem is magából a magyarból, de a magyarral rokon nyelvekkel való egybevetésből bizonyul eredetinek: csecs, gajdol, kutat, lakmár, lév, lom és lomoz, mér, mocsok, ólom, pukkad, puha, rés, szálka, csíp, selyp, sétál, vápa, zár, zsertölődik. Az efféle szavak a szláv nyelvekbeliekkel csak véletlenül egyeznek. Ilyen véletlen hangalaki találkozások a legkülönfélébb nyelvekben lehetségesek. Gyakran szlávból kerültnek mond MIKLOSICH olyan szót, melynek alapszavát igaz, hogy valamelyik szláv nyelvből vettük, de már mi láttuk el magyar továbbképzéssel akkor, mikor az alapszó nyelvünkben már meghonosult. Ilyenek: gáncsol, kaszál, keresztel, mázol, pusztít, a vacsora-csillag összetétel stb. — Sok szó van MiKLOsiCHnál, mely nem magyar eredetű ugyan, de hoz-