Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373

434 KICSKA EMIL. a mellékmondatot látják a mondatban. De az egyes szók közül még sem veszik számba az ú. n. névelőt. Ennek az egyszerű mondatnak: A derék | nem fél az idők mohátólszerintük a derék az alanya. Valamint az egyszerű mondatban, úgy a megfelelő összetett mondatban sem veszik számba ezt a mutató névmást. így aztán ennek az összetett mondatnak: Az, a ki derék | nem fél az idők mohától,a ki derék, azaz a mellékmondat lesz az alanya. Ellenben ebben az egyszerű mondatban: A derék ember \ nem fél az idők mohától már az elemzés elején külön-külön számba veszik mind a derék, mind az ember szót, ezt alanynak, amazt attribútumnak nevezve. így aztán a megfelelő összetett mondat alanyában is alanyt és attributiv mellékmondatot látnak egyszerre. Ez az «alany» alany ugyan, de nem alanya sem az egyszerű, sem az összetett mondatnak, hanem csak e mondatok alanyi fötagjának. De épen ilyen alany (hisz szintén a főmondatnak az alanya) az az szócska ebben a kevésbbé összetett szólásban : az, a ki derék s ebben az egyszerű szólásban is: a derék. Ennek az egyszerű szólásnak derék az attributiv értelmű tagja. V. ö. Az derék (van); Dcr brave = Der ist hrav. Ha tehát következetesen járnának el a grammatikusok, azt kellene mondaniok, hogy ebben az összetett mondatban is: Az, a ki derék nem fél az idők mohától attribútum a mellékmondat. Ez szorszálhasogatásnak látszik. Hisz fönt magam is azt mondtam, hogy egyetértek a grammatikusokkal abban, hogy a mellekmondat alany, vagy alanyi mellékmondat az efféle összetett mellékmondatokban. De mindjárt látni fogjuk, mennyire igaz az, hogy az tanít jól, a ki jól különböztet. Az összetett szólás, valamint az egyszerű, nemcsak alanya, hanem állítmánya is lehet a mondatnak. Ebben az esetben igésíteni kell. Hogy történik ez az igésítés, világosan látni a következő példákban : Az idők mohától nemfélo \ az {van), a ki derék (van). Az e hasonlattal élő \ az volt, a ki derültséget keltett. A képviselő úr ! az volt, a ki derültséget keltett. Az idők mohától nem félő J az az ember (van), a ki derék (van). E hasonlattal élő | az a képviselő úr volt, a ki derültséget keltett. A képviselő úr \ az a jó barátom (van), a ki derültséget keltett. Az igésítés úgy történik, hogy az összetett szólásnak a főmondathoz tartozó részét is igésítjük. Ezekben az összetett szólásokban : az, a ki derék (van), az, a ki derültséget keltett csupán az az mutató szócska tartozik a főmondathoz, ezekben az összetett szólásokban: az az ember, a ki derék (van), az a képviselő' úr, a ki derültséget kelteti ezek az altagok : az az ember, az a képviselő úr tartoznak a főmondathoz. Amott tehát csupán a mutató szócskát, emitt ezeket az altagokat igésítjük. A következetesebb grammatikusok így magyarázzák az efféle összetett mondatokat: Ebben a mondatban : Az idők mohától nem félő \:az [van), a ki derék (van) állítmány a mellékmondat, azaz