Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373

MONDATTANI EGYENLETEK. 423 ben az iránt, hogy melyik nevezőt tartsa alanynak, melyiket állítmánynak, vagy ha úgy tetszik kiegészítőnek bennük. Mert még azok sem fognak habozni, a kik kiegészítőnek (prsedicativumnak) nevezik az efféle mondatok állítmányát. Valóban azt hiszi-e KALMÁR, hogy ez iránt csak azért nem lesz senki kétségben, mert egy pillanatnál rövidebb idő alatt eldöntendi, hogy melyik nevező jelent inkább személyt, vagy hogy melyik egyezik személyben a látatlan és hallatlan van igével, vagy hogy melyik esik közelebb az optikái centrumhoz ? Avagy talán abból ismerünk oly könnyen az efféle mondatok alanyára, mert «az alany mint személy a beszélővel rokon ?» (NyK. 32, 457.) Ezt a meghatározást megköszöni szépen, a kinek a szamárról kell valamit mondania. Közelebb vet KALMÁR az igazsághoz, mikor azt mondja, hogy «az lesz a főalany, mely az igével legszorosabb kötelékben van» (u. o.). Ez teljesen igaz, ha kissé megváltoztatjuk, így: az lesz az állítmány, a mi legszorosabb kötelékben van az igével, a mi összetett igét, mondattani igét alkot vele. Mert pl. ebben : E fehér ház volt | a falu szélső háza, e fehér ház az állítmány s csakugyan ez van szorosabb kötelékben a volt igével. Ellenben ebben: E fehér ház | a falu szélső háza volt, a falu szélső háza az állítmány s ismét ez van szorosabb kötelékben a volt igével. De épen ebből következik az, hogy ebben: A képviselő úr (van) \ az, a képviselő úr az állítmány, ellenben ebben: A képviselő úr J az (van), az az állítmány. Ebből következik az, hogy ebben : Én vagyok \ az, én az állítmány, ellenben ebben : Én \ az vagyok, • az az állítmány. KALMÁR megengedi, hogy nekem ebben «a magam szempontjából*), t. i. logikai szempontból igazam van (u. o. 456.). Igen sajnálom, hogy én nem lehetek épen oly udvarias irányában, mert ki kell mondanom, hogy neki a maga szempontjából, t. i. nyelvtani szempontból nincs igaza. Nyelvtani szempontból is állítmány, vagy ha úgy tetszik kiegészítő az ich ebben : Das j bin leh. Bizonyítottam ezt HEYSE nyilatkozatával s bizonyíthatom még egy nyilatkozatával : «Das als Subject stehende Pronomen ist nicht immer «lor Stellvertreter emer bestimmten Person oder Sache, sondern es kőimen auch die sáchlichen Pronomina es, dies, das al« Subjekt den unbestitnmten Begriff eines Gegenstandes überhaupt ausdrücken, welcher dann erst durch ein als Pradikat stehendes Substantiv oder bestimmtes Pronomen 8einen náhern Inhalt erhált; z. B. Es ist der Vater (Az | atyám). Das ist meine Mutter (Az \ az én anyám vagy Az \ az én anyám). Dies ist sein Garten (Ez \ az ő kertje). Es sind Fremde (Ezek \ idegenek, vagy csak Idegenek). Dies sind wichtige Papiere (Ezek \ fontos iratok). Das Pradikat kann auch an die Spitze treten ; z. B. Der Vater