Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373

422 KICSKA EMIL. az mutató szócska a kiegészítője annak az összetett mondatnak, a mellékmondat pedig «nem egyéb, mint a mondat alakjában kifejezett kiegészítő)), más szóval «a kiegészítő helyett álló mondat»;

, azaz kiegészítő mellékmondat. Nem kérdem, hogy mi szükség van erre a kiegészítő helyett álló mondatra, mikor azt a ((kiegészítőt)), ha úgy tetszik, kétszer is kimondhatom : Az (a ki derültséget keltett) az \ a képviselő úr. Csak azt kérdem, hol van a következetesség ebben a tagolásban?, A mellékmondatban még az egy tagot, a főmondatban már <3sak az egyes szókat látja. A többi grammatikus előbb csak a két főtagot, t. i. a főmondatot ós a mellékmondatot látja az efféle összetett mondatban : (A mit bátyánk mondott) \ közös akaratunk. Persze hogy azért még ezek sem következetesek, mert ezt az egyszerű mondatot: Bátyánk mondása közös akaratunk már nem két főtagra bontják elsőbb, hanem mindjárt négy-öt azonrendu tagra, t. i. alanyra (mondása), állítmányra (némelyek szerint akaratunk, mások szerint van), birtokos jelzőre (bátyánk), melléknévi jelzőre (közös). Az egyszerű mondatban ők is csak az egyes szókat látják s arra nem is gondolnak, hogy annak az összetett mondatnak a beszédben többnyire ez az egyszerű felel meg: Bátyánk \ közös akaratunkat mondta meg. KALMÁK, úgy látszik, következetesebb akar lenni a többi grammatikusnál, úgy akarja tagolni az összetett mondatot is. mint az egyszerűt. De igazán következetes csak akkor lesz, ha majd a mellékmondatban is csak az egyes szókat fogja látni, azaz egy mondatban sem fog többé mondatot látni. Akkor aztán nemcsak az állítmányi, hanem az alanyi mellékmondatot is kilökheti a grammatikából, mert mi szükség van erre, ha a mellékmondat kiegészítő nemcsak ebben az összetett mondatban: A képviselő úr (van) az, a ki derültséget keltett, hanem ebben is; A képviselő úr a& (van), a ki derültséget keltett. Hisz az csak csekélység, hogy az egyik mondatban a képviselő úr hangzik erősebben, a másikban az az, hogy az egyik mondatban a képviselő úr'-hoz tartozik a van, a másikban az az-hoz. A fődolog az, hogy mind a képviselő úr, mind az az nevező eset; tetszésünk szerint válogathatunk tehát bennük. KALMÁK bizony csak tetszése szerint válogatja ki a maga alanyát az efféle mondatokból: A képviselő úr az. Vigasztaló pajtásom a remény. Végső kívánságom a gönczöl szekere. A nagy világ az életiskola. Az úr félelme az élet forrása. Nagy fehér ház volt a falu szélső háza. Ez olajos korsó az élet képe. A legelső magyar ember a király. Gonosz egy ló a tett. Barátod barátom, ellened ellenem. Akárki olvassa, nem mondom itt, hanem ott, a honnan vettem őket, vagy hallja ezeket a mondatokat, csak legkisebb sejtelme légyen az alanyról és állítmányról, egy pillanatig sem lesz kétség-