Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)
Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373
420 . •:.;- K1CSKAE.MIL. bea s mégis az ő törvényeivel igazolunk minden ingaféle functiót. Az ítélet ilyen mathematikai ingához hasonló dolog, mert a logika, mint helyesen mondja STEJNTHAL, fizikája a beszédnek. A mathematekai ingára nem azért van szükségünk, hogy a gyerek hintájában ráismerjünk a hintára, vagy a zsebóra lendítő kerekében a kerékre — ezt úgy is tudjuk, vagy ha nem tudjuk, másból kell megtudnunk — hanem azért, hogy mind a kettőben ráismerjünk az ingára, az inga functiójára. Hasonlóképen az ítéletre nem azért van szükségünk, hogy az efféle egyenletből: Költők ápolák — Ápolói \ költök valának, a költők szóban ráismerjünk a nominativusra, az ápolok szóban az igére, hanem azért, hogy az első mondatban is ráismerjünk az Ítéletre, az ítélet functióira, az alanyra és állítmányra. De a grammatikusok, mint mondtam, nem ismerik r ezt az egyenletet: Költök ápolák = Költők valának | ápolói = Ápolói \ költők valának. hanem csak ezt: (A kikápólák) \ költők valának = Ápolói | költők valának. S ezt sem azért ismerik, mintha meg volnának győződve nagy fontosságáról és kényszerítve bizonyító erejéről, hanem csak azért, mert Ösztönszerűleg érzik, hogy következni kell belőle valaminek. De hogy minek, azt nem tudják. Hasonlók azokhoz, a kik hallottak valaha sinusról és cosinusról beszélni, de fejüket csóválják ezen egyenlet előtt: l2 — sina 2 = cosa 2 ; sőt, ha az ember meg akarja velük értetni az egyenletet, még azzal állanak elő: Meglehet, hogy logikailag igaza van, de mathematikailag nincs igaza, mert l2 , azaz egyszer egy mathematikailag nem egy, hanem kettő. Ebből az egyenletből: (A kik ápolák) \ költök valának = Ápolói | költök valának, többek közt az is következik, hogy ha az összetett mondatnak a beszédben ez az egyszerű mondat felel meg: költők ápolák — már pedig hogy többnyire ez felel meg, azt a grammatikusokon kívül mindenki tudja — akkor ez az egyenlet is helyes: Költők ápolák = Ápolói | költők valának, avagy visszatérve előbbi példánkra: A képviselő úr keltett derültséget = Derültségkeltő | a képviselő úr volt. ALBERT jÁNosnak semmi oka sem volt tehát megijedni attól a következtetéstől, hogy «ennek a mondatnak: A hold süt le szépen Nagyfalu tornyára — xax' S£CT/7JV a hold az állítmánya» (Nyr. 30, 69.). Hisz kétségtelen, hogy ez az egyszerű mondat ennek.az összetett mondatnak felel meg: A hold \ az (a mi szépen süt le Nanyfalu tornyára). Ebben állítmány a hold. Kétségtelen továbbá, hogy mind az egyszerű, mind az összetett mondat egyenlő ezzel az ítélettel: A Nagy falu tornyára szépen lesütő dolog \ a hold. Ebben is állítmány a hold. Kétségtelen tehát végre, hogy az egyszerű mondatban is állítmány a hold. Mert ha nem ugyanazt a functiót teljesítené a hold az egyszerű mondatban, mint a megfelelő ősszé-
