Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)
Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373
MONDATTANI EGYENLETEK. 419 De én nem fogásokkal akarok élni, hanem valóban bizonyítani oly kényszerítő okokkal, hogy KALMÁEnak ne maradjon több oka ezen vitatkozni. Mert se WESZELY ÖDÖNnek. se MAKLÁRY PAP MiKLÓsnak nincs igaza. Se logikailag, se psychologialag, se grammatikailag nem igaz az, hogy az összetett mondat főmondata mindig az egyszerű mondat állítmányának felel meg. Nincs igaza PAULnak sem, midőn az összetett mondatról azt mondja, hogy «dabei ist immer der nebensatz psychologisch subject, der hauptsatz pröedicat» (Prinzip. der Sprachg. 249.). Az egyszerű és az összetett mondat viszonyát ez a törvény fejezi ki helyesen: Az összetett mondatban ugyanazt a functiót teljesítik a tagok, mint a megfelelő egyszerű mondatban vagy megfordítva: Az egy szerű mondatban ugyanazt a functiót teljesítik a tagok, mint a megfelelő öszszetett mondatban. Nem azért állítmánya tehát a képviselő úr az egyszerű mondatnak, mert főmondata a megfelelő összetett mondatnak, hanem azért, mert a megfelelő összetett mondatnak is állítmánya. Hogy a képviselő úr állítmánya, vagy ha úgy tetszik, kiegészítője ennek az összetett mondatnak: A képviselő úr \ az (a ki derültséget keltett), azt nem tagadja senki. (Ha mégis tagadná valaki, legyen egy kis türelemmel, majd lesz szó erről is.) Mi lehet iaz oka, hogy rajtam, ALBERT JÁNOson s nem tudom kin kívül mégis alanynak tartja mindenki ebben a megfelelő egyszerű mondatban: A képviselő úr keltett derültséget ? Ennek csak az az oka, hogy a grammatikusok nem ismerik ezt az egyenletet: A képviselő úr \ az (a ki derültséget keltett) = A képviselő úr keltett derültséget, hanem csak ezt: A képviselő úr | az (a ki derültséget keltett) — A derültségkeltő \ a képviselő úr volt. A grammatikusok nem a megfelelő egyszerű mondattal, hanem a megfelelő egyszerű ítélettel egyeztetik az összetett mondatot. Nem mondom, hogy a grammatikusok egyenlete helytelen. A világért sem. Hisz magam is azt hajtom egyre, hogy ha némi erőszakkal is, lehetőleg az Ítélet kaptafájára kell vonnunk a mondatot, ha világosan akarjuk látni tagjai functióját. Ebből az egyenletből : Mások \ azok (a kiket én mulattatni vágyok) = Másokat vágyok én mulattatni, a gyöngébbek még nem látják elég világosan, hogy a mások(at) ugyanazt a functiót teljesíti az egyszerű mondatban, mint a mások (a kik-et) az összetett mondatban; de teljes világossággal látják ezt ebből az egyenletből: Mások \ azok (a kiket én midattatni vágyok) = A tőlem mulattatni vágyottak | mások. Ez az ítélet alig fordul elő a közbeszédben, de ez itt mellékes dolog. A mathematikai inga sem fordul elő sehol a természet-27*
