Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Halász Ignácz: A magyar szófejtés és történeti fejlődése - 1

A MAGYAR SZÓFEJTÉS ÉS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE. 41 szomszédos népek számos szót mi tőlünk is vehettek át. — A fentiek megvilágítására az a betű alatt közlött szókból idézek példákat. Csupán a hasonló hangzásra támaszkodva az eredeti magyar adós-t az illyr oduáan, az dgyu-i a cs. t. d'elo, az ám-ot a szerb ama-val, az ámít igét a cseh-tót omitaí, az annyi-t az ill. onyi, az apad igét a cs.-t. opadai, az árt szót a cs.-t. hurtovai, az aszni szót a szerb osziszanie, az átok-ot a cs.-t. wío/c, az aveií-at a lengy. vietchi-\e\ hasonlítja össze, mind a mellett hogy a legtöbb sem alakra, se jelentésre nézve nem egyezik. Az ad-ni a görög Soövat, szl. dai, az ág gör. áxY], áld gör. áXSéw, áXSfjju, aZiíí = aZe7í gör. axaXoc,, ár pretium gör. áppa(3(í)V, atya gör. áxta, ájtatos gör. áfw&tatec, aZ/at gör. étXXcrp|, andalog gör. ev9,

soXo*jfsív, t*pfö gör. áPpós, arány gör. őpiov, avas gör. aöog, avifr gör. autó; árva gör. &p<pavós, olasz orfano, dm ol. asce, lat. ascia = zimmermannsaxt, ásít lat. oscitaré, arat ném. árndten, arndten szavakkal kerül össze. Mindezek lehetetlen összeállítások. — A körülöttünk levő szláv népek és a románság százados érintkezésük alkalmával számos szót vettek át tőlünk. A sok száz ilyen közül, melyet DANKOVSZKY művében találhatunk, csak néhányat sorolok föl. Az áld a déli szlávba áldovati, a hiró a szerbbe birov, a horvátba bíró, az oláhba birau, a bosszú az illyrbe buszia, Erdély az illyrbe Erdély, az oláhba Ardély, a falat a déli szlávba falat, a féle (kétféle stb.) az illyrbe és oláhba féla, f4l$ (art, gattung jelentésben), a hajlék a tótba hajlok, a hordó az illyrbe hordóv, a szerbbe ardóv, a hurka a tótba hurka, a keszkenő a vendbe keszkene, a koldus az illyrbe koldus, a ís#afco az oláhba és déli szlávba szabóu alakban ment át stb. Ezek a legvilágosabban magyar szavak, de DANKOVSZKY azért a szláv és oláh nyelvekből eredteti, s nem jutott eszébe, hogy ezek is vehették tőlünk. DANKOVSZKY munkája nagy szorgalommal készült, de tudományos eredménye és értéke éppen a feltüntetett nagy hibáknál fogva majdnem semmis. Mint adatgyűjteményt azonban kellő kritikával még ma is nagy haszonnal forgathatjuk mindannyiszor, valahányszor nyelvünkbe más nyelvekből vagy a magyarból más nyelvekbe átment szók kimutatásával akarunk foglalkozni. A magyar nyelv idegen elemeinek kimutatása akkor kezdett rendesebb kerékvágásba jutni, mikor a nyelvtudomány nagy haladásával külön kezdték az egyes nyelvcsoportokat vizsgálni, me-